Ádám 2017-ben úgy döntött, hogy nem elégszik meg a középfokú angoljával – szeretné feljebb tornázni a dolgot. Negyed év kemény munka után sikeresen letette a felsőfokú nyelvvizsgát, aztán úgy döntött, hogy a megszerzett nyelvtanulási képességeit egy új nyelvnél teszi próbára: így vágott bele az oroszba. Itt már összetettebb problémái voltak (nem volt megfelelő szókincse, a nyelvtan egy jelentős részével nem volt tisztában, stb.). A jól bevált módszereket alkalmazva, bő egy éves felkészüléssel 2019. tavaszán sikeres középfokú nyelvvizsgát tett: szóbeli: 91 %, írásbeli: 82%, egyes vizsgarészeken pedig: 100%.
Ő maga is hangsúlyozza, hogy mennyire fontos megtanulni tanulni. Az elején lassúnak tűnhet a haladás, de ezerszeresen megtérül a dolog. Az ő története következik.
Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?
Vajkovszky Ádám vagyok, 28 éves, jelenleg jogászként dolgozom az államigazgatásban.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Angolt és oroszt. Mindkettőt gyerekkorom óta tanították nekem, de az igazi tanulást csak pár éve kezdtem. Az egyetem elvégzése után olyan munkakörben helyezkedtem el, ahol viszonylag sokszor kerültem kapcsolatba nemzetközi partnerekkel.
Persze, az szinte már közhelyszámba megy, hogy a nyelvek tanulása mennyire fontos, de számomra mégis a munka, illetve azok az emberek, akikkel munkám során alkalmam volt találkozni, világítottak rá arra, hogy mennyire nélkülözhetetlen és mennyire jó dolog a nyelvtudás.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?
Nem emlékszem pontosan, pár évvel ezelőtt akadtam rá, és ahogy elkezdtem olvasni, hamar megtetszett. Rengeteg jó tippet adott a nyelvtanuláshoz, és rendkívül motiváló volt, legalábbis nekem biztosan. Sok mindennel úgy vagyok, hogy ha másnak sikerült, nekem is sikerülhet. Így volt ez a nyelvtanulással, nyelvvizsgákkal is.
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Az Ankit emelném ki. A szótárfüzetes magolás után nálam teljesen más szintre emelte az idegen szavak/kifejezések megjegyezhetőségét. Ezen felül szeretek „elmerülni” a tanult nyelvben: hírek, könyvek olvasása az adott nyelven, közösségi médiában anyanyelvűek követése (szerintem nagyon jó élő beszédet lehet így tanulni), podcastok hallgatása, stb. Ezzel egyébként arra kényszeríti magát az ember, hogy ha akarja, ha nem, valahogy mindig ott lesz az éppen tanult nyelv közelében.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
A kiejtés talán az, ami a legkönnyebben megy, és nagyon hamar hozzá tudok szokni. Ezen felül – és ez talán a jogi egyetemnek is köszönhető – viszonylag könnyen tanulok meg szövegeket, szövegrészleteket, ezek pedig idővel össze tudnak állni beszéddé.
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
Az oroszban például a mozgást jelentő igék jelentettek (és jelentenek továbbra is) problémát. Ide sorolnám még, szintén az oroszból, a folyamatos és befejezett igék használata közti különbséget. Illetve az elején úgy tűnt, hogy nagyon sok szó és kifejezés egész egyszerűen megkülönböztethetetlenül hasonló (és egyébként tényleg, néha csak a hangsúlyból következik a jelentésbeli különbség).
Hogyan lendültél túl rajta?
Próbálok életszerű példamondatokat megtanulni, illetve tudatosan fejleszteni a szókincset. Nálam működött, hogy a hasonló szavakat egy csokorba szedtem és mindegyiket egyszerű, de nagyon eltérő példamondatokon keresztül próbáltam megtanulni, elkülöníteni.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Amikor az első összetettebb mondatokat vagy szövegrészleteket megértem, az mindig nagyon jó érzés, és nagy lendületet tud adni a továbbiakhoz.
Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Ha csökken a motiváció, egyrészt megpróbálok valami olyat találni, amivel addig nem foglalkoztam, vagy már régen foglalkoztam vele. Ha már semmi kedvem elővenni a nyelvtankönyvet, akkor inkább pár napig rá sem nézek, és mondjuk nyelvtanulásképp zenéket hallgatok, vagy ha időm engedi, mondjuk, filmet nézek, könyvet olvasok.
A motiváció szinten tartásához szerintem fontos mindig megtalálni azt a szintet, amin az ember még éppen elboldogul. Például, ha nem érted az angol nyelvű sorozatot felirat nélkül, nézd meg angol felirattal, ha így könnyebb és jobban megérted, már haladtál egy lépést előre, és nem érzed, azt, hogy semmit nem értesz az egészből.
Vagy, ha van egy körülbelül 1000-1500 szavas szókincsed, nem biztos, hogy fogod élvezni, ha 19. századi szépirodalmat olvasol a tanult nyelven, viszont, ha mondjuk, egy egyszerűbb gyerekmesét szinte az utolsó szóig megértesz, az nagy lendületet adhat.
Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Annak a felismerése, hogy a nyelv nem csak annyi, hogy ismerjük a nyelvtani szerkezetek, pontosan tudjuk, hogy hogyan képzünk befejezett határozói igeneveket visszaható igékből, vagy, hogy 5-10 nyelvtani feladatot hibátlanul meg tudunk oldani a tankönyvben.
Állj ki a szobád közepére otthon és beszélj, mondjuk, három-négy percig folyamatosan az adott nyelven! Amikor rájöttem, hogy ez még azon a nyelven sem megy jól, amit elvileg általános iskola óta tanítottak nekem, szinte egy csapásra megváltozott a szemléletem a nyelvek tanulásával kapcsolatban.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Ha órákon vagy napokon keresztül angolul beszélő környezetben vagyok, gyakran megesik, hogy visszaállva a magyar nyelvre rövid ideig akaratlanul keverek angol kifejezéseket a magyar beszédbe, és általában ez fel sem tűnik nekem. Vagy például magyar szavakat olvasok angolul. Így lett a „huncut” szóból egyszer hangosan felolvasva „hánkát”.
Milyen jó tanácsod van más nyelvtanulók számára?
A világhálón ma már rengeteg jó tippet, tanácsot lehet találni – többek között ezen a blogon is – ezekből érdemes összeállítani szerintem egy személyre szabott rendszert, kipróbálni, hogy működik-e, ha igen továbbmenni a megkezdett úton, ha nem, akkor itt-ott változtatni.
Nagyban tud segíteni, ha az ember készít egy „nyelvtanulási tervet”, és ahhoz tartja magát. Így könnyen láthatóvá válik, hogy honnan hova kellene eljutni egy adott idő alatt.
Továbbá szerintem fontos, hogy mindennap foglalkozzon az ember az éppen tanult nyelvvel, még ha ez csak 10 perc ismétlést is jelent reggel a buszon.
