Az új nyelv
Sajnálatos módon a múlt héten egy kissé felelőtlen voltam, így pár végtaggal kevesebbet tudok igénybe venni jelenleg, ami nem könnyíti meg a cikk írását. Gondoltam,
2023. április 11.
Sajnálatos módon a múlt héten egy kissé felelőtlen voltam, így pár végtaggal kevesebbet tudok igénybe venni jelenleg, ami nem könnyíti meg a cikk írását. Gondoltam,
Jeles naphoz érkezett kicsiny háztájink (ami azt illeti, ez nem teljesen pontos, mert a jeles nap egészen pontosan január 25. volt), szóhoz is alig jutok (és nem csak a kínzó szamárköhögéstől). Hölgyeim és uraim: az ‘Öt év – öt nyelv’ projekt második szülinapját ünnepli!
Ha valaki a nyelvtudása (vagy éppen bármelyik képességét) valamelyik aspektusát szeretné fejleszteni, akkor meglepő módon gyakorolnia kell azt. Vegyük az akcentust, minthogy éppen az ausztrál akcentusfejlesztés közepén járunk projektünkben. Ha szeretnék úgy beszélni, mint ők, akkor pontosan úgy kell formálnom a hangokat, úgy kell tartanom a számat, úgy kell használnom a testbeszédemet, ahogyan azt az anyanyelvűek teszik – van is erre egy szép szó: imitálás. Másolás. Másolni kell azt, ahogyan az anyanyelvűek beszélnek.
A blog követői bizonyára tudják, hogy jelenleg az ausztrál akcentus fejlesztésén ügyködöm, ám a mai téma már többször felmerült a kommentekben és levelekben is, így
Akik olvasgatják a blogot, azok bizonyára tisztában vannak azzal, hogy az ausztrál angol iránt kifejezetten elfogult vagyok, nem csak azért, mert volt szerencsém huzamosabb időt eltölteni az említett közegben, hanem mert egyszerűen rettentően viccesnek, egyszersmind szerethetőnek vélem. Nézetemet a világ kisebb hányada osztja csak, általánosan elterjedt vélemény (főleg amerikai barátaink körében), hogy az ausztrál angol érthetetlen, hülyeség, tele van szlenggel és különben is, mekkora parasztok ezek.
Előző heti posztunkra több levelet kapott a szerkesztőség, miszerint „persze, persze, szép meg jó, de mégis hogy NE foglalkozzak azzal, hogy hibásan beszélek, és különben is, hogyan tudnék gyorsabban, folyékonyabban, egyszersmind természetesebben beszélni?”. E barokkos körmondat után örömmel közölhetjük, hogy 100%-os megoldás ugyan nem létezik erre (abból kifolyólag, hogy mindenki más), ám azért remek trükkök léteznek a jó irányba való elmozdulásra.
Induljunk ki abból a naiv feltevésből, hogy mindenki, aki valaha is nekiállt egy új nyelvet tanulni, szerette volna elérni az anyanyelvű szintet. Ergo mondhatjuk azt, hogy a nyelvtanulás célja az, hogy mindegy második anyanyelveként forgassuk az új idiómát. Ez persze sarkított példa, ám csak az egyszerűség kedvéért vegyük ezt alapul. Mégis miért van az, hogy ezeknek az embereknek a töredékének a töredéke éri el ezt a szintet?
Elcsépelt közhely, hogy gyakorlat teszi a mester, ám sajnos nincs ez másképp a nyelveknél sem. Persze nagyon jó, ha az ember sok inputot nyomat befelé, de ha az a célod, hogy magabiztosan beszélj egy adott nyelven, nincs mese, ki kell nyitnod a szádat. De mi a helyzet akkor, ha nemhogy egy anyanyelvű nincs a közelben, de még egy ugyanazt a nyelvet tanuló, már magasabb szinten lévő ember sem? Szerencsére a 21. században már erre is rengeteg megoldás létezik, ezekből mazsolázunk most.
Frusztráló dolog, mikor az ember nagy elánnal beleveti magát egy új nyelv tanulásába, motivált, kitartó, nyomja-gyűri, eltelik fél év, elkopik a lendület, aztán rájön, hogy igazából ő nem is tud semmit azon kívül, hogy bemutatkozzon. Ezért kellett hat hónapot az életéből erre szánni? Nem kétséges, még a legkitartóbb tanulók is hajlamosak lehetnek feladni és hagyni a francba az egészet. De mi van akkor, ha az a nyelv mindenképpen kell nekünk? Ha a marha jó sorozat csak az adott nyelven elérhető? Ha az a kacér spanyol kishölgy sajnos nem beszél semmilyen más nyelven, így kénytelen vagy megtanulni te az ő nyelvén, ha szorosabb kapcsolatba akarsz kerülni vele. Ha már csak fél év van a diplomáig, és azt meg ugye nem adják oda nyelvvizsga nélkül?
Akik figyelemmel kísérik a blog alakulását, már többször olvashatták sirámaimat, amiért nincs időm írni. Nos, végre lerántjuk a fátylat a miértről. Az elmúlt másfél hónapban Benny (az ír poliglott) barátom Language Hacking Guide (magyarul: Nyelvhack Kézikönyv) fordításán dolgoztam. Egy kis belső infó, meg leírás következik a kész műről. Lapozz!
Az egyetlen baj a hosszú határidőkkel, hogy az ember hajlamos elkényelmesedni és azt gondolni, hogy „majd holnap dupla olyan keményen dolgozom” – ami valljuk be:
Egy kis nyelvtanulási tapasztalattal, no meg sok utánaolvasással a hátam mögött már bátran ki merem jelenteni, hogy egy nyelvet, ha nem is anyanyelvi, de professzionális