Német C1 projekt összefoglaló XIII.

A német C1 projektem elérkezett a fináléhoz. Az utolsó hónap meglehetősen kaotikus volt, nemcsak a német, de a munka, a magánélet és egyéb okok miatt is. Lássuk mi történt!

Kőrösi Bálint
Publikálva: 2015. április 23.
Utoljára frissítve: 2023. április 12.

A német C1 projektem elérkezett a fináléhoz. 13 hónappal ezelőtt újrakezdőként futottam neki a német nyelvnek, május 9-én pedig a BME felsőfokú német szóbeli nyelvvizsgájára megyek. Az utolsó hónap meglehetősen kaotikus volt, nemcsak a német, de a munka, a magánélet és egyéb okok miatt is. Lássuk mi történt!

A kocka el van vetve

2015. április 17. volt a jelentkezési határidő a vizsgára. Az utolsó percig lamentáltam. Őszinte leszek, kergettek a démonok rendesen:

Nem tudok eleget.
Nem készültem eleget.
Mi a francnak erőlködöm, kellene még vagy fél év.
A vizsgán a hallás utáni értés külön szakma, megtanulni kb. lehetetlen.
Mi van, ha mondjuk kihúzom a géntechnológiák témakört? Mi a fészkes jó fenét lehet elmondani erről? Nem hogy németül, magyarul sem igazán tudok hozzászólni az egészhez. Hagyom a francba az egészet.

Aztán egy kis baráti (és tanári) seggberúgással észhez tértem és rájöttem, hogy ezzel a hozzáállással az ég világon semmire sem fogok menni, jobb lesz, ha összeszedem magam. Van még idő, van rutinom, van jó beszélőkém, jól és gyorsan tudok tanulni. Akkor buknék el csak igazán, ha nem tennék meg minden tőlem telhetőt.

Tehát nagylevegőt vettem, becsengettem a majd 15 ezer forintnyi vizsgadíjat, és leadtam a papírt a BME irodájában.

Izgalmas dátumok – lehet bukik minden?

Már tavaly ősszel kinéztem a BME nyelvvizsgát: 2015. május 9. Tök jó lesz, letudom és mivel másnap van a szülinapom, dupla ünneplés lesz. Igen ám, csakhogy az kimaradt a képletből, hogy a hallás utáni szövegértés van aznap, maga a szóbeli máskor.

Hogy mikor? Nem tudni. Majd. Majd április 24-én kiderül. Felhívtam a BME irodát, hogy csókolom, akkor ez most hogy is van, ugyanis én a vizsga előtt Berlinben, a vizsga után viszont egy hosszabb úton leszek (a tavalyi csúnya bandával ezúttal északnak vesszük az irányt, így itt lesz egy kis nyári szünet a blogon), és én úgy gondoltam, hogy 9-én lemegy minden. Erre azt mondták, hogy értsem meg, most még nem tudják megmondani, hogy mikorra fognak berakni engem szóbelire.

NAGYON nem szeretném, ha emiatt nem tudnék elmenni, ha a hosszú készülődés után el kellene halasztani (a következő felsőfokú nyelvvizsga a BME-n 2016. januárban lesz…). Annyit tudtam tenni, hogy írtam nekik egy szívhez szóló kis jegyzetet, hogy ugyan legyenek már kedvesek a május 8-9 intervallumba beosztani, ha lehetséges, különben nem fogok tudni megjelenni. Meglátjuk mit mondanak rá, 24-én kiderül. Reménykedem.

Mi történt eddig

Az utolsó hónapban már kifejezetten csak a nyelvvizsga feladataira gyúrtam/gyúrok. Az Aktuelle Gesprächsthemen egy rettentően jó könyv (mondjuk ez meg is látszik az árán). Azért szeretem igazán, mert a témák végén nemcsak a kulcsszavak vannak kigyűjtve, hanem egész kifejezések, amiket szinte mindenhol be lehet dobni.

Ahogy Piroska, az egyik némettanárom mondta: az felsőfok annyiban különbözik a középfoktól, hogy utóbbin illik több és szebb kifejezést használni. Ezért ez a könyv nagy segítség.

A hely átka

Mivel az életem szokás szerint elég sűrű (na ja, de kinek nem?!), elég nehéz a németre koncentrálni, ráhangolódni. Napi 1-2 óra tanulást illik beletenni a dologba, hogy valami értékelhető kijöjjön belőle. Észrevettem, hogy bizonyos helyeken jobban tudok figyelni, tanulni, ezért tizenszáz év után újra bevettem magam a helyi könyvtárba, és itt szoktam az 1-2 órás tanulási sprinteket lenyomni.

Mivel nincs internet, nincs youtube, nincs chat, nincs semmi, ami elvonja a figyelmemet, tudok arra figyelni, ami a legfontosabb: a következő leckére, a következő lépésre.

Ez meglehetősen hatékonynak bizonyul, így bátorítok mindenkit a hasonló tanulásra: keress egy olyan helyet, amit csak tanulásra használsz (lehet ez egy kávézó, egy könyvtár, egy külön szoba otthon), hiszen az elméd lassan felismeri, hogy ezen a helyen bizony a tanulással kell foglalkozni, így már tudat alatt is jobban ráhangolódsz. Eddig teljesen képtelenségnek tartottam ezt, de most már saját példámból tudom, hogy rettentően jól működik.

A vizsgafeladatok

Anitával továbbra is gyűrjük a témákat. Amire kicsit jobban kell figyelnem, az a hallás utáni szövegértés. A BME-n ez két részből áll: egy jegyzeteléses, és egy igaz-hamis részből.

Természetesen az utóbbi sokkal kevesebb pontot ér, a jegyzetelés pedig igen nagy kihívás, hiszen a dolgok trükkösen vannak megfogalmazva, a szöveg tempója gyors és alig van rá idő. Az a célom, hogy 60%-ot összeszedjek a vizsgán (40% a minimum), hogy a szóbelin ne kelljen a tökéletességen izgulni.

Itt jegyezném meg, hogy egy jó tanár mennyire meg tudja könnyíteni az ember életét – kis túlzással minden pénzt megér. Mivel tudom, hogy a szövegértésen még fejlesztenem kell, ezért a vizsgának megfelelő dolgokat kell gyakorolnom. Anitának vagy 50 kidolgozott, megoldott feladatsora van, amiken egyenként végigmegyek, utána pedig tudom magamat ellenőrizni és pontozni, így látom a fejlődést is, ami motiváló.

Ha nekem kellene ezeket az anyagokat előásni, megszerkeszteni, az több időt venne el, mint maga a tanulás.

Mi fog még történni?

Mivel április 29-től május 6-ig ismét Berlinben leszek egy nyelvtanulási találkozón, hiú ábránd lenne abban reménykedni, hogy ez idő alatt sokat fogok tanulni. Természetesen Berlinben a németet gyakorlom, de effektíve vizsgatémákat már nem fogok tudni kidolgozni.

Nem vagyok nyugodt, nem érzem 100%-osnak magam, de nincs ezzel semmi gond. Szerintem még ember nem volt a földön, aki úgy ment volna el egy nyelvvizsgára, hogy azt érezte, mindent tud. 🙂 Megteszek minden tőlem telhetőt az elkövetkező pár hétben, és ha a fentiek is úgy akarják, akkor le tudok szóbelizni addig, amíg még itthon vagyok.

A projekt itt tudod lépésenként végigkövetni: