Német C1 projekt összefoglaló III.

német c1 összefoglaló 3

2014. március 20-án új projektbe kezdtem az Öt év – öt nyelv+ keretében: az év végéig felsőfokúra akarom fejleszteni a németemet a jelenlegi B1 szintről, ez pedig a harmadik összefoglaló arról, hogy mi történt eddig.

Teljesen őszinte leszek: kb. hetedszerre írom át teljesen ezt a posztot. Nem titkolom: megrekedtem. Rohadtul. Sőt, felhősebb napokon még el is keseredtem, hogy nem mozdulok előre. Majdnem három hónapja gyúrom intenzíven a németet és tapodtat sem mozdultam a B1-es szintről.

Mielőtt pánikba estem volna és rituálisan megtisztított kardomba dőltem volna, szerencsére segítségemre sietett pár okos ember és felhívták rá a figyelmemet, hogy egyszerűen csak egy katyvasz pontnál vagyok. Méghozzá tartósan. És az igazi kihívás itt kezdődik. Íme az eddigiek:

Mi történt az elmúlt egy hónapban?

Mivel szokás szerint megint tízezer dolog változik percenként az életemben, ezért az első számú prioritás az volt az elmúlt időszakban, hogy találjak egy ritmust a tanulásnak.

Az elmúlt sűrű hónap kiváló volt arra, hogy rávilágítson, milyen dolgok nem működnek a tanulásomban és miken kell változtatni. Azonban mikor benne van az ember, akkor ezt nem látja, csak annyit, hogy tanul, hogy szenved, hogy nyomja és látszólag nem halad semerre. Látszólag. És ez rohadt idegesítő.

Azonban egy nagy levegő után nálam tapasztaltabb nyelvtanulókhoz fordultam (mint például Benny), akik rávilágítottak a teljesen egyértelmű dologra: ha valami nem megy, elakadtál, akkor az azt jelenti, hogy ami eddig működött, az most nem működik, tehát változtatni kell valamin.

Itt a blogon is írta már több olvasó, más nyelvtanulók és több nyelvtanár is, hogy a B1-es szint a legtrükkösebb, légszívatósabb, mondhatnók.

Így aztán lenyugodtam. Hiába van messze a cél (C1-es szintű német), a következő lépcső átugrani először a B2-re. Látszólag az első három hónapban nem történt semmi, hiszen ugyanúgy B1-en toporgok – azonban ez nem igaz.

A motorháztető alatt rengeteg mindent megerősítettem: a szórendem egészen jó már, az elmém rááll a német gondolkodásra, értem a tárgyas és részes eset közötti különbséget, értem, hogy mikor melyiket kell használni, a melléknévragozással is egészen jóban lettem.

Azonban ezek a dolgok elsőre nem tűnnek fel azonnal, még saját magamnak sem. Azonban ha túlvergődöm magam ezen a szinten és képes leszek B2 szinten, szabadon választott témákban kommunikálni, a dolgok fel fognak gyorsulni. Legalábbis ha minden a terv szerint történik.

Például a Deutsche Welle kurzusát nagyon szeretem, nagyon jól felépített, ráadásul teljesen ingyenes, azonban ahhoz, hogy leüljek vele tanulni, nagyon sok ideális körülmény kell (csend, nyugi, egy számítógép, internet, tele has, kipihent fej, stb.), amik közül nagyon kevés valósult meg egyszerre, így a kurzussal nem is haladok olyan tempóban, mint szeretnék.

Hasonlóképpen vagyok a Duolingóval – tök szép, tök jó, de mikor lefekvés előtt meg akartam csinálni egy-két részt belőle, elképesztően feldühített a hibáival. Úgyhogy a fontossága is csökkent.

A legnagyobb bajom azonban nem ez volt. Hanem hogy megakadtam a beszélt nyelv gyakorlásával. A B1 szint azért trükkös, mert elviekben az ember tök sok mindent tud már, de még akkora káosz van a fejében, hogy ebből értelmes, összefüggő, folyamatos beszédet nagyon nehéz kovácsolni valós időben.

Hiába vasaltam a nyelvtanomat a háttérben, hiába növeltem a szókincsemet, ezek látszólag csak részben összefüggő dolgok, amik egy spontán beszélgetésnél nem mindig jönnek ki.

Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy nem haladok sehova, hogy csak kínlódok, hogy egy csomó felesleges dolgot tudok és amit kellene, azt meg nem. Nem voltam képes spontán témákról röptében beszélni, de hát akkor meg hogyan gyakoroljak, hogyan lépjek tovább?

Mielőtt túlságosan kétségbe estem volna, néhány hétnyi kínlódás után átnéztem, hogy hol vagyok most, mit csináltam eddig és mi az, amin változtatni tudok, hogy gyorsabban haladjak.

És mint sokszor, most is a dolgok 180 fokos megfordítása segített.

Ahelyett, hogy azt gyakorolnám, amit nem tudok (X téma véletlenszerű váltogatása a beszélgetőpartnerrel), vettem egy adott témát, amit ismerek és viszonylag biztonságosan mozgok benne és azt mondtam és gyakoroltam, amit MÁR tudtam.

Persze ez nagyban leszűkíti a kommunikációs képességeimet, de hova akarok én még ugrálni 3 hónap tanulás után? Először azt mondom, amit tudok, aztán ha már akkora tudásom lesz, hogy bármit ki tudok fejezni, akkor jöhet a kötetlen társalgás.

Tehát a tanulság: figyelj arra, és gyakorold azt, amit már tudsz, ne pedig azt próbálgasd, amit még nem.

Örömteli hír viszont, hogy az ANKI még mindig zseniálisan bizonyít, az elmúlt hetekben naponta 20 új kifejezést/szót/mondatot tanultam meg vele, majd ezt egy idő után átállítottam napi 50-re. A kifejezéseket és mondatokat főleg a DW kurzusból, valamint a Tatoeba.org oldalról, filmekből, képregényekből és a Harry Potter könyvből veszem. 🙂

Változások a tervben

Kedvenc Churchill idézetem így szól:

A tervek soha nem működnek, de a tervezés felbecsülhetetlen értékű.

Ennek iskolapéldája következik: mikor elindítottam ezt a projektet, úgy volt, hogy június 14-től 24-ig csak és kizárólag fogok beszélni, családra, barátokra, mindenre való kivétel nélkül.

Ez nem fog jelenleg megvalósulni, illetve nem ebben a formában. Ímhol az okok:

Mikor kitaláltam a “csak németül 10 napig” dolgot, akkor úgy gondoltam, hogy nem is lesz ez olyan nehéz, hiszen az első 5 napot eleve Berlinben fogom tölteni a Polyglot Gathering nevű nyelvtanulási konferencián. Azt az egy dolgot ki az egyenletből, hogy nagyon sok ember lesz ott, akivel szeretnék szakmai és egyéb dolgokról is beszélni és nem mindenki tud németül.

Ez pedig egy igazi elvesztegetett alkalom lenne, hiszen olyanokkal sikerült találkozót lebeszélnem, mint Dr. Anthony Metivier, memorizálási szakértő, Claudio, a BliuBliu.com főhoncsója, Lauren, Benny Lewis barátnője, Oscar Pellus, az Unlimited Spanish program megalkotója és még megannyi ember.

Mérlegelnem kellett és meghozni azt a nehéz döntést, hogy el egy kicsit át kell szabnom ezt az érdekes kísérletet, azonban ebből mindenki más profitálni fog, hiszen a konferenciáról sok-sok jósággal kívánok hazatérni.

Tehát így változik meg az eredeti kitevés: 2014. június 14. 00:01-től 2014. június 24. 23:59-ig nem használom az anyanyelvemet, csak és kizárólag németül beszélek, illetve a Polyglot Gathering összejövetel alatt engedélyezett az angol használata azokkal, akik nem beszélnek németül.

Azt hiszem ez még így is érdekes lesz. 🙂

Egyéb dolgok

Az Öt év – öt nyelv+ töretlen irammal népszerűsíti a nyelvtanulást és egyre több ember ismeri meg. Legutóbb az Angol Intézetből kaptam felkérést egy interjúra, ahol az Öt év – öt nyelv projektről, valamint motivációról és egy kis időmenedzsmentről beszéltem.

Az interjú angol nyelvű, felirat nincs, ellenben tartogat pár vicces pillanatot (például mikor képtelen vagyok kimondani az “invaluable” szót, vagy mikor egyszerűen elfelejtettem, hogy mit kérdeztek tőlem). Ez azonban nem baj, hiszen mint tudjuk, a hibákkal semmi gond nincs. Az interjút itt tudod megnézni:

Lezárás

Hirtelen ennyi, túl vagyok tehát egy nehéz időszakon, volt benne csalódás, kínlódás, szenvedés, de jelenleg visszatért a hitem és már tudom, hogy hogyan haladjak tovább. Június 14-től június 20-ig Berlinben vagyok, és utána még pár napig csak és kizárólag németül szólalhatok meg – nincs kivétel.

A kísérlet után egy összefoglalót tervezek, amit azok az emberek fognak megírni, akik körülöttem vannak/lesznek, hogy ők hogyan látják ezt az egészet. Addig is, hajrá neked is a tanulással!

A projekt itt tudod lépésenként végigkövetni:

Évek óta tanulod a nyelvet, érted, tudsz olvasni és mégsem tudsz megszólalni? Akkor olvasd el Lívia történetét, tetszeni fog!

Ugrás az oldal tetejére