Egy nyelvet megtanulni nem éppen a legkönnyebb feladatok egyike, még akkor sem, ha éppen a lehető legjobb módszerekkel, a lehető leghatékonyabb tanulási technikákkal és a lehető legtöbb időt fordítod rá. Ha életedben már legalább egy nyelvet megtanultál, akkor biztosan tudod, hogy ez beletett meló nélkül nem megy – nincs ezzel gond. A frusztrálóbb rész ott kezdődik, mikor egy ideig, valamilyen okból kifolyólag, nem használod azt – így az veszettül elkezd hanyatlani, míg pár röpke hónap eltelte után automatikusan elfordulsz az utcán barátságosan rád köszönő külfölditől, aki csak némi útbaigazítást szeretne. Idegesítő egy dolog, és ha az ember nem használja minden nap a nyelvet, akkor az bizony kopik.
Fenntartani a megszerzett nyelvtudást
Ausztráliai tartózkodásom alatt úgy vélem, hogy gyakorlatilag anyanyelvi szinten elsajátítottam a nyelvet, azonban azóta eltelt két év, és néha én is észreveszem, hogy egy-egy szó vagy szleng nehezebben jut eszembe.
Az Öt év – öt nyelv egyik legnépszerűbb cikke pont arról szól, hogy hogyan lehet szépen egyenletesen fenntartani a megszerzett tudást, napi 30-60 perc befektetett idővel – azonban felmerül a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek még ennyi ideje sincs rá? Esetleg energiája. Esetleg kedve. Esetleg mert belegondol, hogy valójában minek is fenntartani valamit, amit nem használ?
Mi lenne, ha még annyi időt és energiát sem kellene belefektetni a nyelv fenntartásába, mint amit a fent tárgyalt cikkben leírtunk? Mi lenne, ha lenne egy olyan csodamódszer, amivel rövid időn belül előhúzhatnánk a kalapból a már egyszer megszerzett tudást, akkor, amikor kell? Hadd pihenjen addig ott az elménk mélyén, ahol a helye van, aztán a megfelelő pillanatban (a külföldi nyaralás előtt, a munkainterjú előtt, a nyelvvizsga előtt, stb.) azt bekapcsolhatnánk?
Nem csak szebb lenne ez a világ, de nekünk is több időnk maradna az olyan fontos dolgok űzésére, mint a barátaink és szeretteinkkel való időtöltés, sörvitamin szervezetbe juttatása, sportolás, természet megcsodálása és hasonló értékes és a tanulásnál ezerszer érdekesebb dolog. Jó hír – úgy hívják ezt a dolgot, hogy reaktiválás.
Reakvitálni a megszerzett nyelvtudást
Két évvel ezelőtt, három hónapos némettanulás után eljutottam egy egészen elfogadható szintre, azonban az a szint szépen el is kopott. Ma megint úgy vagyok, hogy szinte három szót nem tudok összerakni a nyelven.
Ja, de.
Sört még mindig 100%-os hatékonysággal tudok rendelni – azonban ez viszonylag haszontalan tudás, amikor valaki mondjuk azt szeretné megtudni tőlem, hogy merre van a Nyugati pályaudvar. Jelenlegi német szintemet az alábbi videó demonstrálja (csak a miheztartás végett):
Innen szép nyerni. Ez persze félig lustaságból is fakad, ám azonban saját magamnak is meg szerettem volna nézni, amit már régóta sejtek: hogy az egyszer elért szintre villámgyorsan, akár hetek alatt vissza lehet érni.
Erre mondják azt, hogy „Hát, igazából tudok én angolul/németül/olaszul/japánul, de most nem tudnék beszélni. De ha eltölthetnék pár hetet az adott országban, akkor visszajönne egyből minden”. No, hát akkor próbáljuk meg ezt megcsinálni – méghozzá a legszűkebb keresztmetszet nélkül: azaz nem megyünk el az adott országba (csak a végén – lásd később!), hanem azt hozzuk ide.
Ha olvastad ezt a cikket, akkor tudod, hogy nyáron pont az ellenkezőjét csináltam ennek: odabattyogtam szépen Spanyolországba, hogy három hét alatt aktívba fordítsam az addig viszonylag passzív tudásomat.
Most azonban az a célom, hogy bebizonyítsam, elég pár röpke hét, néhány hatékony módszer, egy kis hajlandóság és máris visszajön az az elfeledett tudás, mi több, azt bőven meg is lehet még fejelni.
A 90 napos német diéta
A kísérlet első felét már csont nélkül teljesítettem: sikeresen elfelejtettem németet, eddig hibátlan teljesítmény nyújtok. Azonban a nehezebb része most jön: az eddig felgyűlt tapasztalatok alapján, valamint az összes tanulástechnikai csíziót bevetve szeretném feltámasztani poraiból a némettudásomat, valamint megfejelni egy újabb adaggal. Az előző videó, khm, hagyott némi kívánnivalót maga után (én azóta sem mertem megnézni újra), de nem lényeg. A szívás és a visszacsatolás fontos része a haladásnak. A következő jobb lesz.
A következő???
Az, biza. Nem csak a számat szeretném jártatni, hanem megmutatni, hogy hozzáállással, egy kis motivációval, a megfelelő eszközökkel és módszerekkel képes az ember eljutni 3 hónap alatt társalgási szintre egy új nyelven.
És mikor akasztják a hóhért: három hónap múlva Berlinbe megyek 5 napra (egészen pontosan április 7-ig), ahol élesben, anyanyelvi környezetben próbálom ki a tudásomat, csetlek-botlok, és remélhetőleg minél több hasznos információval tudok majd szolgálni a t. olvasónak németileg.
Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a t. olvasók szeretik azt is mozgóképen nyomon követni, hogy miket szerencsétlenkedek, ami kameraidegenségemet ismerve felettébb érdekes, de hát a nép akarata szent. Úgyhogy, kérem tisztelettel, az április 8-ai héten várható egy nagyjából 10 perces videó összefoglaló a berlini élményekből, a tapasztalatokról, egyebekről.
Ha akkor még mindig csak sört tudok kérni németül, akkor egyrészt egy életre elástam magam, másrészt kollektíve meginvitálnék minden olvasót egy sörözésre, ahol mindent én állok (az előző mondatban van egy rész, ami nem igaz. Vajon melyik?).
És hogy hogyan szándékozom elérni azt, hogy magabiztosan (ezúttal tényleg magabiztosan), tudjak germánul csacsogni valakivel, mindennapi témákról? Erről fog szólni a következő három hónap. Akit bővebben érdekelnek a történések és szeretne mindenről előbb értesülni, valamint az apróbb műhelytitkokba is belelátni, az bátran iratkozzon fel a hírlevélre a jobboldali kis dobozban, vagy az írás alatti részben.
FRISSÍTÉS: a három hónap letelte után, az eredmény itt tekinthető meg.
