Az Öt év – öt nyelv+ blogot 2009-ben kezdtem el írni, azóta rengeteget tanultam nem csak az egyes nyelveken, de magamról, az időbeosztás menedzseléséről, a motivációról, sőt még az alvásról és a fogyásról is.
Az alábbiakban szeretném megosztani az 5 legfontosabb dolgot, amit a nyelvtanulásból tanultam és amit az életemre is tudtam alkalmazni – remélem tetszeni fog!
A célkitűzés fontossága
Egyértelműen az volt a legnagyobb felismerésem, hogy mennyire fontos jól kitűzni a céljaimat.
Ha túl magasra lövök, elbukok és magamat korholom. Ha túl alacsonyra lövök, könnyen teljesítem a dolgot és unalmassá válik.
Pontosan belőni a reális célokat komoly tervezést igényel, de megéri, mert nagyban megkönnyíti a munkát. Ha már megvan, hogy hová szeretnél eljutni, egyszerűen csak vissza kell fejteni a lépéseket oda, ahol most vagy és szépen végigtopogni a lépcsőkön.
Tervezni azért is fontos, mert tudatosságot viszel a dologba, szembenézel azzal, ami rád vár és a legtöbb esetben ez nem is olyan szörnyű, mint azt az ember rakoncátlan elméje előszörre megpróbálja elhitetni vele.
Példa az életből: fogyás
Ha mondjuk most 95 kg vagyok és szeretnék 85 kg lenni, akkor pontosan tudom, hogy hova szeretnék eljutni. Ezt lebonthatom kis lépcsőfokokra (mondjuk havonta -1 kg), erre pedig felépíthetek egy tervet (mondjuk naponta 3 kockával kevesebb csoki).
Időmenedzsment
Azért szeretem az időt, mert egy állandó dolog, lehet hozzá viszonyítani. Mindenkinek ugyanannyi áll belőle rendelkezésre, mégis van néhány ember, aki úgy tűnhet, soha nem alszik, hiszen annyi mindent képesek végrehajtani.
De nekik is csak 24 órájuk van egy napban.
Csak ők jobban kihasználják. Ez pedig egy kis tervezéssel és szervezéssel könnyen megvalósítható.
És itt most nem napi 4-8 órás tanulásról beszélünk, hanem ellopott 5-10 percekről, amikből rengeteg össze tud gyűlni egy nap során (én csak mikrotanulásoknak hívom).
Ha az ember ezeket jól kihasználja, máris rengeteget tehet a haladásáért (kiváló erre az ANKI).
Példa az életből: edzés
Mindenki tudja, hogy mozogni fontos (lenne), de senkinek nincs rá ideje, hogy elmenjen a konditerembe, mert ugye drága, hónaljszag van és mindig minden foglalt.
A jó vázizomzat felépítéséhez azonban a fekvőtámasz is kiválóan alkalmas. Én például minden alkalommal, mikor a számítógépem megakadt valamin pár másodpercre, éppen letöltöttem valamit, vagy vártam valamire, gyorsan lenyomtam 5-10 fekvőtámaszt.
Ez nem sok, de egy nap összejön belőle 50-60 is, az egész összességében csak pár perc volt, és a vázizomzatom megerősödött annyira, hogy képes voltam kétszer is megcsinálni az Ironman versenyt. Soha nem voltam konditeremben.
Hibázni kell
Közhely, hogy hibázni kell, de akkor is: hibázni kell. Másképp honnan tudhatnám, hogy hogyan kell jól csinálni valamit, ha nem tudom, hogy hogyan kell azt rosszul?
A nyelvtanulásnál ez teljesen evidens és nagyon sokan meg is akadnak – hiszen már egészen kiskorunk óta azt nevelik belénk, hogy hibázni rossz, hibázni nem szabad, hibázni bűn, hiszen akkor fekete pont, egyes, szaktanári figyelmeztetés, később meg megrovás, kirúgás jár érte.
Innen jön az, hogy inkább nem szólalunk meg, nehogy rosszat mondjunk.
Ismerős?
A rossz hír az, hogy ha az ember jól akar beszélni egy nyelvet, akkor előbb-utóbb meg kell szólalnia. És még soha a világtörténelemben nem volt olyan, hogy valaki mindent tökéletesen mondott volna, jobb gyorsan megszokni a gondolatot, hogy hibázni is fogsz.
A jó hír az, hogy ezzel az ég világon semmi gond nincs. Nem fog leszakadni az ég, nem fognak kirúgni érte és nem fog rád zuhanni egy zongora sem.
A legrosszabb esetben kinevetnek (ez is inkább csak Párizsban jellemző a franciáknál), ez viszont jó lecke arra, hogy megtanulj te is nevetni a saját hibáidon. Különben marhára megnehezíted a saját dolgod.
Példa az életből: alvás
A tanuláson kívül az alvás témaköre rettentően érdekel. Sokat kísérletezek azzal, hogy mikor, hogyan alszom, mit csinálok, mit eszek előtte, hányszor ébredek fel, stb. Rettentő sokszor ébredtem már reggelente felmosórongyként, teljesen leszívva, mert valamit elméreteztem (mondjuk az alvásciklusaim hosszúságát), aminek a másnapom látta a kárát.
A figyelmem, a koncentráció a nulla alatt volt. Azonban pár év alatt sikerült egy részleges inszomniából (reggeli ötkor való elalvás, helló!) mára egy egészen jó alvási ritmust kialakítani, így kora reggel kisimult arccal kelek és tettre készen nézek a nap elé (természetesen csak a méregerős kávém után!)
Ehhez azonban szükség volt jó néhány álmatlan éjszakára (szó szerint), mire rájöttem, hogy nekem mi válik be. Tanulság: kísérletezni kell.
Dobd ki, ha nem neked való
Az elmúlt öt évben arra is rájöttem a nyelvtanulásban, hogy nincsenek csodamódszerek, nincs „megnyomom ezt a gombot és utána tudok X nyelven” dolgok. Ilyen egyszerűen nincs.
Viszont van RENGETEG nagyon hasznos és ma már pillanatok alatt elérhető forrás, amik iszonyatosan megkönnyítik a tanulást (gondolj csak bele, hogy meddig tart most egy szuahéli rádiót találni a neten? Kb. 2 perc). És éppen ez a sokaság, ami zavart okozhat.
Szerencsére erre is van megoldás.
Túl sok a választási lehetőség, az embert szinte lebénítja és nekiáll azon parázni, hogy most akkor miből tanuljon? Ha ebből, akkor lehet, hogy az nem jó, ha meg abból, akkor olyan hibákat fog véteni, amik örök életére kísérteni fognak és akkor jajj-jajj.
Nincs ilyen.
Mindenki máshogy tanul, mindenkit más érdekel, mindenkinek más jön be – ha megtalálod azt, ami neked működik, akkor nyugodtan dobd ki a többit és ne foglalkozz vele.
De attól az még működhet másnak.
A lényeg, hogy van választási szabadságod és nyugodtan mondhatod azt, hogy „ez sz*r, nekem ez nem jön be”. Ne használd.
Ezen a blogon én azt írom le, amiket én kipróbáltam és nekem bejöttek – lehet, hogy neked is be fog jönni egy-kettő (esetleg majdnem minden), de az is lehet, hogy azt mondod, ez úgy hülyeség, ahogy van.
És ez teljesen rendben van. Van választási szabadság. 🙂
Példa az életből: olvasás
Nagyon szeretek olvasni és szeretnék minél több klasszikus könyvet és regényt megismerni. Az egyik ilyen az „A nagy Gatsby” volt.
Mikor nekiálltam olvasni eredetiben, nagyon nyögvenyelős volt, nem is tetszett, alig haladtam vele, de azért „mégis el kellene olvasni, mert hát klasszikus és különben is, ha már elkezdtem, akkor illik befejezni”.
Aztán a homlokomra csaptam, hogy de hát minek?
Miért szenvedjek vele?
Annyi más könyvet el akarok olvasni, miért raboljam el azoktól az időt? Repült szépen vissza a polcra. Helyette meg elolvastam a Muszasit, mert érdekel Japán és imádom a szamurájokat. És élveztem.
Mindig lesz katyvasz pont
A katyvasz az az a pont, ahol megáll a tudomány, ahol minden fáj, kínnak tűnik és nem látszik a kiút.
Amikor a legsötétebb az éjszaka.
Egy hosszabb folyamatnál, mint mondjuk a nyelvtanulás, természetszerűleg eljön előbb-utóbb.
Mindig.
Bármilyen rutinos is legyen a nyelvtanuló, bármennyire is jól haladjon előtte, lesz egy pont, ahol megakad, ahonnan nehéz továbblépni.
Sokan feladják itt és így nem is érnek el oda a céljaikkal, ahova szerettek volna.
Ez azonban hiba.
Akatyvasz pont után mindig van áttörés. Ha tudod, hogy lesz ilyen pont, számítasz rá, tiszteled, majd ha elérkezik, akkor kitartóan dolgozol tovább, tűröd az egyhelyben toporgást, akkor előbb-utóbb átlendülsz rajta és dupla sebességgel fogsz haladni.
Lehet, hogy nem is egyszer fog ez eljönni. De el fog. Ne lepődj meg rajta és ne add fel.
Példa az életből: sport
A 2013-es Ironman verseny 16. órájában már pokolian kivoltam. 3,8 kilométer úszás, 180 kilométer bringázás és 38 kilométer lefutása után már nem volt őszinte a mosolyom.
Iszonyatosan fájt mindenem, a térdeim gyakorlatilag nem is léteztek, mindkét talpam egy darab összefüggő vérhólyag volt és hát a 35 fokos meleg sem segített. Már csak négy kilométer volt hátra a célig, és az égen nincs annyi csillag, ahányszor elmondtam, hogy én ezt soha többet még egyszer.
De utoljára összeszorítottam a fogam és a barátnőm hősies (szó szerinti) támogatása mellett bebicegtem a célba. Az utána lévő önkívületi örömmámor bőven-bőven megérte a szenvedést. Köszönet érte Juditnak, hogy átsegített a katyvasz ponton.
Ezek tehát számomra a legfontosabb tanulságok, amelyekre a nyelvtanulás tanított meg és amelyek hatalmas kihatással voltak az életem más részeire is.
Te mit tanultál a nyelvtanulásból? Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb? Mivel lettél több? Írd meg lent a kommentekben, ha pedig úgy gondolod, hogy érdekes volt ez az írás, oszd meg másokkal is!
