Mindig is nagyra tartottam az olyan embereket, akik képesek arra, hogy gondolnak egy nagyot és megcselekszik a mások számára talán őrültségnek látszó, ám szívüknek oly’
Hölgyeim és uraim, örömkönnyektől nedves szemekkel van szerencsém beharangozni, hogy az ‘Öt év – öt nyelv’ projekt – tádámm – harmadik születésnapját ünnepli! Rendhagyó írásunkban
Szerkesztőségünk néhány hete áthelyezte a főhadiszállását Barcelonába, szigorúan nyelvtanulási célzattal (természetesen a hideg sörnek, a tengerpartnak és a kreol lánykáknak ehhez semmi köze nem volt),
Az Öt év – öt nyelv hajója továbbra sem süllyedt el (utólag is köszöntem a sok aggódó levelet), de hát be kell látnunk, hogy nyár
Jeles naphoz érkezett kicsiny háztájink (ami azt illeti, ez nem teljesen pontos, mert a jeles nap egészen pontosan január 25. volt), szóhoz is alig jutok (és nem csak a kínzó szamárköhögéstől). Hölgyeim és uraim: az ‘Öt év – öt nyelv’ projekt második szülinapját ünnepli!
Induljunk ki abból a naiv feltevésből, hogy mindenki, aki valaha is nekiállt egy új nyelvet tanulni, szerette volna elérni az anyanyelvű szintet. Ergo mondhatjuk azt, hogy a nyelvtanulás célja az, hogy mindegy második anyanyelveként forgassuk az új idiómát. Ez persze sarkított példa, ám csak az egyszerűség kedvéért vegyük ezt alapul. Mégis miért van az, hogy ezeknek az embereknek a töredékének a töredéke éri el ezt a szintet?
Elcsépelt közhely, hogy gyakorlat teszi a mester, ám sajnos nincs ez másképp a nyelveknél sem. Persze nagyon jó, ha az ember sok inputot nyomat befelé, de ha az a célod, hogy magabiztosan beszélj egy adott nyelven, nincs mese, ki kell nyitnod a szádat. De mi a helyzet akkor, ha nemhogy egy anyanyelvű nincs a közelben, de még egy ugyanazt a nyelvet tanuló, már magasabb szinten lévő ember sem? Szerencsére a 21. században már erre is rengeteg megoldás létezik, ezekből mazsolázunk most.
Frusztráló dolog, mikor az ember nagy elánnal beleveti magát egy új nyelv tanulásába, motivált, kitartó, nyomja-gyűri, eltelik fél év, elkopik a lendület, aztán rájön, hogy igazából ő nem is tud semmit azon kívül, hogy bemutatkozzon. Ezért kellett hat hónapot az életéből erre szánni? Nem kétséges, még a legkitartóbb tanulók is hajlamosak lehetnek feladni és hagyni a francba az egészet. De mi van akkor, ha az a nyelv mindenképpen kell nekünk? Ha a marha jó sorozat csak az adott nyelven elérhető? Ha az a kacér spanyol kishölgy sajnos nem beszél semmilyen más nyelven, így kénytelen vagy megtanulni te az ő nyelvén, ha szorosabb kapcsolatba akarsz kerülni vele. Ha már csak fél év van a diplomáig, és azt meg ugye nem adják oda nyelvvizsga nélkül?
Akik figyelemmel kísérik a blog alakulását, már többször olvashatták sirámaimat, amiért nincs időm írni. Nos, végre lerántjuk a fátylat a miértről. Az elmúlt másfél hónapban Benny (az ír poliglott) barátom Language Hacking Guide (magyarul: Nyelvhack Kézikönyv) fordításán dolgoztam. Egy kis belső infó, meg leírás következik a kész műről. Lapozz!
Az egyetlen baj a hosszú határidőkkel, hogy az ember hajlamos elkényelmesedni és azt gondolni, hogy „majd holnap dupla olyan keményen dolgozom” – ami valljuk be:
A múltkor ott hagytuk abba (vajon minden elkövetkező cikket így fogok kezdeni?), hogy hogyan lehet spanyolból egy év alatt elérni egy egészséges szintet – jelenlegi
Egy kis áttekintő Egy év alatt meg lehet tanulni spanyolul. Sőt, még kevesebb idő alatt is. Persze itt definiálni kellene, hogy mit jelent az, hogy