Péter régi olvasója a blognak, levelezésbe először az Anki kapcsán kerültünk. Ekkor már egy ideje használta a programot, de szeretett volna még hatékonyabb lenni. Tetszik a történetében, hogy saját tanulási stílusának megfelelően önállóan kialakított egy rendszert, és azóta is napi szinten helyet kap a tanulásban, ismétlésben a program, sőt, igen kreatív módokon is alkalmazza azt.
Kezdeti sikerek
Napi szinten kommunikálok angolul, szakmai közegben folyékonyan beszélek. Cserébe nem hibátlanul. Ez nem mindig volt így, hogy mi vezetett el idáig, és hogy miért tartom ezt sikernek, ezt szeretném most megosztani veletek, nyelvtanulókkal.
Anyum idejekorán felmérte, hogy a jövőben szükség lesz nyelvtudásra, így óvodás koromban elkezdtem németre járni. Nagyon szerettem. Sikeres voltam benne, játékosan tanultam, és úgy alakult, hogy előbb tudtam írni, olvasni és számolni németül, mint magyarul.
Nyaralások alatt mindig találkoztunk német gyerekekkel, és hamar összebarátkoztam velük. Sokukkal leveleztem is.
Nagyon élveztem, hogy együtt játszhatunk, és hogy megértem más anyanyelvű gyerekek gondolatait. Németül néztem meséket, és értettem mindent.
Sikeres nyelvtanuló voltam.
Mégis, mára talán egy szót sem tudok németül. Nem nyelvvizsgáztam le, és kis híján egy életre elment a kedvem a nyelvtanulástól.
Most jön az a része a történetemnek, amit biztosan sokan közületek is megtapasztaltak már.
Amikor elvész a motiváció
Engem a sikerek éltetnek. Ha hosszú távon valamiben nem érzem magam sikeresnek, akkor idővel ki tudok égni. Tapasztalatom szerint gyerekként ez hatványozottan igaz.
A nyelvtanár akihez jártam, kis felnőttként kezdett kezelni.
A fókusz elmozdult, sokkal inkább a klasszikus “mini nyelvész” megközelítés jellemezte ezt az időszakot. Míg korábban a kommunikáció volt a cél, ezután ez megváltozott. Alig beszéltünk németül az órán, ehelyett a nyelvtan kezdett dominálni. Bonyolult nyelvtani terminusok és szabályrendszerek lettek fontosak. Úgy éreztem, hogy nem az volt a lényeg mit tudok, hanem az, hogy mit nem.
Ezzel nálam azt eredményezte, hogy a lendületem megállt, majd nullára redukálódott.
Lehet. hogy elsőre nem megy hibátlanul a német ragozás, nekem nem ment. Viszont nálam sajnos nem működött, hogy elkezdtük még jobban nyelvtannal kibélelni a lyukakat.
Ha bonyolult nyelvatni szabályokkal és fejtegetésekkel találkozom, mind a mai napig ki tudok futni a szobából. Igazság szerint magyarul sem tudom ezeket a nyelvtani szabályokat, definíciókat leíró jelleggel, annak ellenére, hogy nap, mint nap alkalmazom ezeket. Véleményem szerint, ha valaki nyelvész lesz, akkor van értelme a mélyreható elemzésnek, de egy halandó nyelvtanuló esetében nem kell túltolni.
Vallom, hogy nálunk ezzel csak a nyelvtanulás élvezetének elvesztését lehet elérni, semmi más eredményt.
Elképzelhető, hogy ha nyelvtan alapon tanították volna nekem az anyanyelvem, még mindig nem tudnék beszélni. 🙂
Nem segített az addigra kialakult helyzeten, amikor környezetemtől rendszeresen megkaptam, hogy már mindenkinek van nyelvvizsgája, csak nekem nincs. Továbbá, amikor folyamatosan ahhoz voltam mérve, hogy mások már régen tudják azt, amivel én küszködök, ez számomra szintén nem volt túl motiváló. Nem volt kedvem többet leckét csinálni, ha tehettem, mindent kitaláltam, csak ne kelljen németre menni. Nekem innentől a némettanulás a megaláztatások színtere volt. Ekkor szállt el a maradék önbizalmam.
Tovább mélyül a gödör
Azt vettem észre, hogy nekem már más lett fontos. Szerettem a történelmet, a matematikát, irodalmat, szinte minden érdekelt, de a nyelvtanulás az utolsó volt a sorban.
Jött a gimnázium, ahol kötelezően 2 nyelvet kellett tanulni. Az egyik a német maradt, tudtam, hogy a meglévő tudásomból “megélek” az érettségiig, s így plusz energiabefektetés nélkül letudom az egészet.
Választott nyelvnek az angolt szerettem volna. Helyette beosztottak franciára. Az, hogy nem szerettem, nem elég kifejező. Zsigerileg utáltam az egészet. Mindent megtettem, hogy angolt tanulhassak, de nem tudtam átmenni angolra, nem volt mit tenni. Így már két nyelv volt, amit tanultam és nem szerettem. Egyikben sem voltam sikeres, így a motivációm kb. zéró volt.
Szülői oldalon továbbra is megvolt a szándék, hogy tanuljak nyelvet, de inkább csak imitáltam, mintsem tanultam., különóra ide vagy oda.
A változás
Volt közben egy egyetemi kitérő, ahol ugyan nem a nyelvtanuláson volt a fókusz, viszont megismerkedtem a közgazdaságtannal, és kifejezetten érdekelt ez a szerteágazó tudomány.
Később az üzleti életben is nagy hasznomra volt, hogy rengeteget olvastam a témában. Viszont egy idő után itthon elfogytak a könyvek, így körül kellett nézni külföldön. Azt láttam, hogy angolul sokkal jobb minőségű információ érhető el, mint magyarul. Ez nagy lökést adott nekem, azóta érdekel az angol, szeretem ezt a nyelvet. Olvasok angolul, és munkám során kommunikálok is ezen a nyelven.
Még jobban megszerettem a közgazdaságtant, az üzleti könyveket azóta is falom. Viszont itthon a szakmai irodalomat tekintve a mai napig visszafogott a választék. Azt tapasztalom, hogy minden jó anyag amivel kapcsolatba kerülök, angolul elérhető.
Elkezdett érdekelni, mit lehet kezdeni ezzel az egésszel, hiszen a hobbim is volt egyben.
Nekiálltam felkutatni, hogyan tanulhatnék meg angolul.
Elkezdtem blogokat felkutatni a témában, megnéztem kik a sikeres nyelvtanulók, milyen szokásaik vannak. Mit javasolnak azok, akik sikeresek ebben.
Majd ezt próbáltam reprodukálni magamnak.
Ekkor találkoztam Bálint blogjával is, ami mind a mai napig rengeteg inspirációt ad. Szalai Gabi anyagait is nagyon szeretem. Sokat dolgozom és utazom, így nekem a szókártyák jó megoldást jelentenek.
Elkezdtem használni az Ankit, szintén Bálint ajánlására.
Majd láttam, hogy van egy kurzusa, ami az Anki-ról szól. Nem gondolkodtam semmit, megvettük a párommal, aki velem együtt tanul nyelveket és bár jellemzően az enyémtől eltérő problémákba ütközött a nyelvtanulás alatt, szintén tanulságos a története, tapasztalatai.
A kurzus nagyon jó befektetésnek bizonyult. Rájöttem, hogy amit addig évekig építettem adatbázist, azt konkrétan törölhetem is – rájöttem, hogy nem volt elég struktúrált az adatbázis amit csináltam, és beláttam, hogy lehet sokkal jobb kártyákat is készíteni, mint ahogy én tettem. Számomra sokat jelent, hogy már tudok képeket vagy kiejtést illeszteni a szavakhoz. – Ha nem vesszük meg a kurzust, akkor valószínűleg ezt soha nem gondoltam volna végig. Továbbá ráeszméltem, hogy az Anki messze több, mint szótanuló program. Az Anki a rendezett tudás maga.
Több, mint szótanulás
Rájöttem, hogy mennyi lehetőség van a programban. Megvettem iPhone-ra. (Csak erre fizetős).
Továbbra is használom nyelvtanulásra, és a Bálint által kapott instrukciók alapján, jelentősen nőtt a hatékonyságom. Gyorsabban tanulok angolul mint korábban bármikor, hiszen a kártyáimat tanulási stílusomat, igényeimet figyelembevéve készítem el, így a tanulásom minőségében változott meg, azzal, hogy az Anki képes felolvasni a kártyán szereplő mondatot, könnyebben rögzül a nyelvtan is, ami előtte a legnagyobb mumusom volt. Belátom kell nyelvtanozni, de nem érzem, hogy megerőszakolnának vele. Az Ankit játéknak fogom fel, így szórakozva tudok tanulni. Még nyelvtant is! (Élő példákon keresztül).
Az Ankiban tárolhatok más fontos információkat is. Minden üzleti könyv, amit olvasok, feldolgozásra kerül az Ankiban. Használom a diktálás funkciót, így olvasás közben a kulcsgondolatokat azonnal nyomom is kártyára.
Hiszek abban, hogy minden tudás annyit ér, amit meg is valósítanak belőle. Azóta az információk folyamatosan a fejemben vannak. Hiába foglalkozom régóta mnemonikával, az ember idővel, ha nem ismétel felejt.
Közben sikerült találnom egy olyan angol tanárt , aki végre nem akar nyelvészt képezni belőlem. Így elfogadom, hogy fontos a nyelvtan, de a cél továbbra is a kommunikáció marad. Sikeresebbnek érzem magam, így a motivációm is visszatért.
Szeretek angolul tanulni.
Sőt tanulni szeretek. Bármit legyen szó egészségről angolról, üzletről.
Rájöttem, hogy tanulni csak rendszerben érdemes. Továbbra sem vagyok hibátlan. Van, hogy nem tudok menni órára, vagy nem tudok házit csinálni, mert az életben adódnak olyan időszakok, amikor egyszerűen nem tudod megcsinálni.
De azóta nincsen bűntudatom, hiszen azért csinálom, mert élvezem.
Mint amikor gyerek voltam.
A saját tapasztalataim – hibáim – alapján ezeket tanácsolom neked, mint nyelvtanulónak:
- Soha ne hagyd, hogy elvegyék a motivációdat! Ha valaki megpróbálja, hagyd ott.
- Legyen célod. Tervezd meg, hogy milyen lépések visznek el addig.
- Keress részsikereket, ez tud beindítani és az úton tartani. Ezek nélkül van rá esély, hogy kiégsz, ahogy én is tettem.
- Találd meg/alakítsd ki azt a módszert, ami nálad működik. Teszteld, és figyeld magad, hiszen ami másnál működik nem biztos, hogy neked is beválik.
- Kösd össze a hobbiddal a nyelvtanulást. Sokkal szívesebben tanulsz olyanról ami valóban érdekel. Mindenki utálta a kötelező olvasmányokat, de a Harry Potter könyveket mégis rengeteg gyermek és felnőtt elolvasta. Az egyik téma érdekel téged, egy másik kényszer. Kerüld a kényszerű dolgokat.
- Keress olyan tanárt (mestert, mentort, példaképet) aki veled foglalkozik, és a célod felé visz. Aki nem egy kocka módszert nyom le a torkodon, hanem veled együtt keresi, hogy neked mi a jó és hatékony.
