Az önálló nyelvtanuló (az Öt év – öt nyelv+ manifesztója)

Amikor 2009-ben elindítottam az Öt év – öt nyelv blogot, naivan azt írtam célnak, hogy “egyedül megtanulni egy nyelvet”.

Ma már tudom, hogy egyedül nem lehet megtanulni egy nyelvet, definíció szerint sem – hiszen minek? Éppen azért tanuljuk meg, hogy valamilyen formában kommunikálhassunk egy másik emberrel – ergo magunkban erre nem vagyunk képesek.

Természetesen rengeteg módszer és trükk van arra, hogy hogyan haladjon gyorsan az egyszeri nyelvtanuló, de olyan, hogy önmagadban nyelvet tanulni: egyszerűen nincs. Olyan viszont van, hogy ÖNÁLLÓAN.

Mi a különbség az egyedül és az önállóan között?

Az előbbiről már volt szó a bevezetőben, utóbbi sokkal lényegesebb – hiszen ha ezt a blogot olvasod, akkor valószínűleg te is (valamilyen formában) önállóan próbálsz boldogulni az új nyelvvel.

Ez azt jelenti, hogy TE vállalod a felelősséget a saját haladásodért, TE kutatod fel az anyagokat, amiket használni akarsz majd (ezek lehetnek ingyenesek és fizetősek is), TE teremted meg a lehetőségét, hogy gyakorolhasd a nyelvet másokkal, TE áldozol a haladásodra az idődből és a pénzedből, végső soron pedig TE vállalsz felelősséget azért, hogy sikerrel járj.

Ez nagy feladat. Sőt, baromi nagy, amiért minden tisztelet kijár neked. Az alábbiakban összegyűjtöttem, hogy mit jelent számomra önállóan nyelvet tanulni – remélem hasznos lesz a lista.

Az önálló nyelvtanuló:

  • Tudja, hogy egyedül tanulni más, mint önállóan tanulni, ennek ellenére azzal is tisztában van, hogy sosincs igazán egyedül
  • Van elképzelésre róla, hogy hogyan fog a végcéljához elérni (más szóval: van akcióterve)
  • Nem a célra, hanem az útra figyel
  • A céljait jól választja meg, felesleges dolgokkal nem foglalkozik
  • Tudja, hogy képes tanulni és azt is, hogy a haladásért nem elég annyi, hogy megcsinálja a házi feladatot.
  • Nem ijed meg, ha nem minden a terv szerint halad
  • Ismeri a lehetőségeket, amikkel a felmerülő problémákra reagálni tud
  • Tudja, hogyha elakad, akkor az még nem a világ vége, és csak változtatnia kell valamin, hogy továbblendülhessen a katyvasz ponton
  • Jól tudja, hogy az interneten mindenre van megoldás, csak meg kell találni
  • Megtapasztalta, hogyha valami nem működik, akkor ki kell dobni a francba, és nem végigvinni
  • Rendkívül motivált, és ezt képes hosszútávon is fenntartani magában (persze ehhez jól jön néhány trükk, mint például a Pomodoro technika használata)
  • Bátran hajtja igába a technológiát, hiszen a poros kódexek lúdtollas tintával való másolgatásának ideje már lejárt
  • Elszánt, hogy minden nap leüljön foglalkozni a nyelvvel
  • Nem hisz a csodamódszerekben, hanem tudja, hogy csakis konkrét, adott helyzetek vannak, amelyekre létezik legjobb megoldás – ezeket képes megtalálni
  • Tisztában van az input fontosságával
  • Nem bonyolítja túl a dolgokat, mert az egyszerű az nagyszerű
  • Tudja, hogy “szétszórtnak” lenni néha igenis jó
  • Kristálytisztán ismeri a saját képességeit, és nem áltatja magát (áh, van még időm, áh, majd munka után leülök tanulni, stb.)
  • Időről-időre emlékezteti magát arra, hogy hibázni nem csak jó, de kötelező is, hiszen ezeken keresztül lesz egyre jobb
  • Nem fél kinyitni a száját, de ha nincs kivel gyakorolni, akkor bátran alkalmazza az autológiát
  • Tisztában van vele, hogy nyelvet tanulni és nyelvet gyakorolni két teljesen különböző dolog
  • Rendelkezik az “Itt egy probléma – hogyan tudom én ezt megoldani?”-hozzáállással
  • Türelmes — még akkor is, ha az eredmények pillanatnyilag elmaradnak
  • Egészséges önértékelése van, így azt is tudja, hogy minden egyes elolvasott betűvel és kimondott szóval egyre jobb és jobb lesz az adott nyelven
  • Legalább alapszinten tisztában van a tanulástechnika lényegesebb elemeivel (mnemonikák használata, SRS, memóriafejlesztés, időmenedzsment, stb.)
  • Nem tanul szavakat, sokkal inkább kifejezéseket és mondatokat
  • Jól be tudja osztani az idejét, és pontosan tudja, hogy mire kell éppen fókuszálnia
  • Világos számára, hogy a nyelvet megtanulni hosszú távú játszma, amihez idő és pénz is kell. Nincsen ingyen ebéd.

Az évek során már több ezer Öt év – öt nyelv+ olvasó elkezdett felelősséget vállalni a saját haladásáért, nem várja, hogy a szájába repülljön a sült galamb, hogy valaki mindig megmondja neki, hogy mi a következő lépés.

Nem várja el, hogy valaki megtanulja helyette a nyelvet, hanem leül, kinyitja a könyvet, kinyitja a száját és használja a nyelvet. Fejlődik, napról-napra halad és egyre jobb lesz, a világ pedig egyre inkább kitárul előtte.

Már régóta szerettem volna pontosan megfogalmazni az Öt év – öt nyelv+ pontos célját, most azt hiszem, hogy végre sikerült.

Az Öt év – öt nyelv+ blog célja az, hogy segítsen neked önálló nyelvtanulóvá válni, hogy aztán a lehető leggyorsabban és legsikeresebben érhesd el az általad kitűzött nyelvi célt.

Te önálló nyelvtanuló vagy?

Önállóan tanulsz nyelvet?

Csináld végig az ötnapos nyelvtanulási gyorstalpaló videókurzust és haladj háromszoros sebességgel! Katt ide a részletekért!

  • Pingback: Német nyelvtanulás 6 lépésben - Kezdők útmutatója - Öt év - öt nyelv+()

  • Pingback: WC, zuhany, futás - tanulni bármikor lehet! - Öt év - öt nyelv+()

  • Pingback: Pocketből Kindlre: kényelmes olvasás egy kattintásra - Öt év - öt nyelv+()

  • Pingback: Non-stopPress | A nyelvtanulás útján()

  • Pingback: Német C1 projekt összefoglaló VIII. | Öt év - öt nyelv+ | Szórakoztató nyelvtanulás()

  • Ujrakezdő

    Önálló vagyok, de főleg azért mert mióta intenzíven akarok angolt tanulni egyetlen értelmes magántanárt vagy tanfolyamot nem találtam. Magányosan tanulni meg nem épp a legjobb. Szenved az ember szenved de ha nincs az adott nyelven kétirányú kommunikáció akkor triplán nehéz megtanulni a nyelvet.

    • Magányosan valóban nem lehet nyelvet tanulni. De az önálló nyelvtanuló nem (feltétlenül) magányos, a kettő nem ugyanaz. 🙂

  • Timea

    Szia Bálint!

    Tetszik ez a bejegyzés, jól összefoglalod a dolgokat.

    Az egyedül és önállóan tanulás között szerintem nem lehet ennyire éles határvonalat húzni, ahogy azt Te próbálod kihangsúlyozni. Persze ez csak egy vélemény részemről.

    Te olvastad már Benny Lewis újabb könyvét: Fluent in 3 Months How Anyone at Any Age Can Learn to Speak Any Language?

    Érdekelne, hogy Te mit gondolsz róla.

    • Szia Tímea,

      Igen, persze, olvastam. Én fordítom magyarra. 🙂

      • Timea

        Szia!

        És milyennek találod? Van-e benne olyan, amivel – kézzel a szíven 😀 – nem értesz egyet pl.?
        Tudnál írni 1 ilyen példát?

        Melyik az a pont, amivel pedig 100% egyetértesz?

        Köszönöm!

        • Nem teljesen értem a kérdést. 🙂 A könyvben _rengeteg_ dolog szerepel, ötletek, tippek. NEM ez a nyelvtanulás bibliája – ez az egyik fajta út, ami egy bizonyos dologra jó, de arra nagyon.

          Nem tetszik például a papír anyaga. 🙂

          • Timea

            Éppen erre irányul a kérdésem:
            Mi az a “bizonyos” dolog, amire jó? Kiknek szól ez igazán?

            A rengeteg tipp/ötlet közül melyik az, amelyikről első olvasás után azt mondtad:
            a) 100% egyetértesz vele és beépíted a saját rendszeredbe
            b) NEM értesz vele egyet (még ha az másoknak lehet éppen a leghasznosabb)?

            Az Amazon oldalon megoszlanak a vélemények, ahogy olvasgattam. Többen írták azt, hogy a könyv bizonyos részei szinte egy-egy bejegyzés átvétele az online blogjából, így valójában a könyv inkább a blog rendezett és könyvben kiadott változata.

            Én nem ismerem a könyvet, azért érdeklődök olyantól, aki már igen. 🙂

          • Guest

            Amint látom, van, ami “titok”, így elegánsan kerülve van már ezen az oldalon is … :/

          • Nincs titok. Ez egy jó könyv és szerintem megér 3000 Ft-ot, onnantól pedig te is el tudod dönteni magadnak, hogy tetszik-e, vagy sem. 🙂

  • egy olvasgató

    Bocs, csak még néhány gondolat:
    Szóval én valójában bátorítani szeretném azokat, akik például most még egyedül vannak a hobbijukkal. Nem kell ennek így maradni, de lehet ez egy fázis, akár egy több éves fázis is egészen komoly eredményekkel. Nem kell ezen kétségbeesni, hiszen ahogy nálad is egy fázis volt például, ami segített abban, hogy másképpen nézz a nyelvre vagy a saját képességeidre, úgy másoknak is lehet ilyen fázis az életükben, szerintem elég sokaknak van is, és nem venném el az ő kedvüket sem (sem a blogtól, sem a tanulástól), hiszen ha jól megnézed, kevés olyan pontot sorolsz fel, ami nem vonatkozik egyformán az egyedül és az önállóan tanulóra is. Nagyon pici a különbség. Az biztos, hogy az egyedül tanuló is vállalhat felelősséget a tanulásban betöltött szerepéért, sőt, azt gondolom, lehet az sokak eredménytelenségének az egyik oka, hogy nem ismerik fel ezt a felelősségüket már az iskolában. A tanár meg esetleg természetesnek veszi, hogy ezzel mindenki tisztában van, ami hiba és általában rengeteg félreértés forrása.

    Amúgy tetszik a blog és sok sikert a német nyelvvizsgához!:)

    • Igen, egyetértek, a kulcsszó szerintem a felelősség. Ha az megvan, tök mindegy hogy hívjuk a gyereket. 🙂

      • egy olvasgató

        Így van. Ebben szerintem is teljesen egyetértünk.:)

  • egy olvasgató

    Én azért megengedném annak, akinek nincs módja másképp tanulni, hogy ezt egyedül tegye. Rengeteg ennél rosszabb dolgot is lehet kezdeni a szabadidővel. Az más dolog, ha ez a blog nekik nem szól, bár talán ezt is kár lenne így leszögezni, nem? Jó a blog, nagyon hasznos is lehet, de az ilyen kirekesztő bejegyzések után néha felszisszenek, mert
    kár lenne ilyesmivel egymásnak ugrasztani a nyelvet szerető embereket. Persze aki okos, túl tud lépni ezen, remélem.:)

    • Szia Olvasgató,

      Az önálló nyelvtanuló egyedül (is) tanul. aki viszont egyedül tanul nem mindig önálló. 🙂

      Eszem ágában nincs egymásnak ugrasztani bárkit is, ez áll tőlem a legtávolabb. 😉

      • egy olvasgató

        Igaz, túl sarkosan fejeztem ki magam.:)
        Azt meg nem tudom, milyen az aki önállótlanul tanul egyedül, azt hiszem, ha valaki úgy dönt, hogy na akkor ezután egyedül tanul, mert már hónapok óta csak a színeket tanulják a tanfolyamon, az egy komoly lépés affelé, hogy ezután felelősséget vállaljon a saját haladásáért, és ne gondolja, hogy 1. neki ez nem megy,nem képes rá 2. hogy ő egyáltalán nem tehet az ellen, hogy nem halad sehova.
        Mindegy is minek nevezzük azt, amikor az ember először rádöbben, hogy tehet valamit a haladásért, és ehhez nem biztos, hogy elég, ha kész a házi feladat.

        • Szerintem tökéletesen fején találtad a szöveg, az utolsó mondatod szerintem teljes mértékben összefoglalja a lényeget. Ki is egészítem vele a listát, engedelmeddel. 🙂

          • egy olvasgató

            Örülök, hogy így látod, ez most jólesett.:)

  • nthzs

    Szia!
    Régóta olvasgatom az oldalad. Angolból már van egy középfokú nyelvvizsgám, németet régebben tanultam, és úgy gondoltam, hogy ezt is fel kellene hoznom középszintre.
    Fenn írtad, hogy “Nem tanul szavakat, sokkal inkább kifejezéseket és mondatokat.”
    Angolnál ez könnyen megoldható, de németnél hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy egy német főnév esetén meg kell tanulni ugye a német szavat, a birtokos esetét, és a többes számát, tehát egy szó és három alak, és persze még a névelőre is emlékezni kell. Ezt egy mondatba nemigazán lehet belezsúfolni. Mi a módszered a német szavakra? Mindegyik esethez külön mondatot használsz?

    • Szia Nthzs,

      Az, hogy nem kell minden. 🙂 Nézd meg ezt: otevotnyelv.com/pareto-80-20

      • nthzs

        Valószínűleg igazad van, csak kicsit nehéz megállni, hogy ne kezdj el megtanulni mindegyik főnévnél mindegyik esetet egyszerre.
        Ami érdekes, hogy ha az ember interneten valamilyen témában olvasgat, akkor 80 % sallang, és csak a 20 % a lényeg. Ilyenkor valahogy természetes átugrani azt a 80 %-ot, és könnyű csak a 20 %-ra koncentrálni. 🙂

        Nyelvtanulásnál nehezebb ezt megtenni, mert folyton arra gondolsz, hogy mennyi mindent kellene tudni …

        • Valahogy úgy. Szerintem fontos arra kondicionálni magunkat, hogy ki tudjuk válogatni a fontos dolgokat – 2014-ben annyi már az információ, hogy a válogatás egy szükséges képesség.

  • Roland

    Én nagy híve vagyok az autodidakta tanulásnak, legyen az nyelv, tantárgy vagy bármiféle új dolog. Azért szeretem, mert nincs az a kötöttség, mint tanfolyamokon és órán, hogy márpedig ezt a 20 szót kell… nem is, szabad (!) megtanulnod holnapra, a többi felesleges. Ha engem pont az érdekel, akkor azt (is) megtanulom és kész.

    Az angolt – ne verjen meg érte az Isten, de – nem igazán tanulom, általánosban kellett kezdenünk, mint sokaknak és ez a poroszos tanítás teljesen megutáltatta velem ezt a nyelvet. Pedig elhiszem, hogy szép, de kiirtották belőlem azt, hogy észre vehessem.

    Na a német teljesen más kategória már. 14 évesen, nyitott szemmel kezdtem el tanulni. Az első tanárnőmet imádtam, annak volt a híve, amit megtanulsz – akár pluszba – az csak is a javadra válhat. Így körülbelül fél évi tanulás után németből a saját utamat járom és 3 év alatt a C1-re gyúrok. Nem tudtam mi az, hogy erős ragozás, de azért az “ich- és ach-Laut”okat gyakorolgattam 🙂 Az érdekelt. És a végén sok sok világos folt jelent meg a nyelv nagy fekete lepedőjén (csak, hogy költői legyek egy kicsit, hehe) és a pöttyöket összekötő kis hidacskák, azt vettem észre maguktól napról napra épültek ki és napról napra egyre jobban tudtam használni a nyelvet

    Fő elvem az, hogyha egy kisbaba 4 évesen már folyékonyan beszéli az anyanyelvét, akkor én 17 éves fejjel miért ne lennék képes ugyanerre 😀 Be jött… meglátom majd, az orosszal hogy boldogulok mint önálló nyelvtanuló.

    Amúgy a cikk nagyon tetszett, a jellemzők, amiket összeszedtél szerintem tényleg lényegesek és fontosak 🙂

    • Szia Roland,

      Köszi a tapasztalatokat! Igen, valahogy így látom én is: ha valakinek van segge, akkor meg tud tanulni egy nyelvet.

      Nem is tudtam, hogy lehet “csukott szemmel” is nyelvet tanulni. 😀

Ugrás az oldal tetejére