Olvasói sikersztori – Kovács Csilla

Csilla története egy igazi önálló nyelvtanuló sikersztori. Még a gimnáziumban kezdett el angolt tanulni, de tanárai inkább elvették a kedvét, mint megszerettették vele. Aztán nem is érdeklte az angol, de később a nyelv tudásának hiánya kellemetlen helyzeteket szült. Ez elég erőt adott neki, hogy kitűzze a célját és végigmenjen az úton. Ma már ő is aktív része lehet egy klassz kis csapatnak. Ismerjétek meg a történetét, ami valóban nagyon inspiráló.

Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!

Kovács Csilla vagyok, még mindig egyetemista, jelenleg PhD-képzésre járok, mellette tanárként dolgozom. Egy farmon élek a barátommal és az állatainkkal, van két kutyánk és három macskánk. 2016. óta önkéntesként részt veszek a Greek Meadow Viper Working Group terepi biológiai vizsgálataiban, így nyaranta három hetet a görög hegyekben szoktam tölteni, teljesen nomád körülmények között.

Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?

Angolt tanulok. 2008-ban, a gimnáziumban kezdtem el tanulni a nyelvet. Az első évben nem nagyon jutottunk túl a Hello-n.  A második évben új tanárt kaptunk, aki az emelt csoportokhoz volt szokva, és úgy is kezelt minket. Mindent elvárt, hogy azonnal tudjunk. Mikor észrevette, hogy nem tudjuk a rendhagyó igéket, feladta, hogy másnapra tanuljuk meg. Mivel még a kiejtést sem tudtam, így betűről betűre tanultam meg. (Megjegyzem, sikerült egy nap alatt megtanulni, hála a kolis vasalószobának, ahol egy asztalon, széken és a vasalón kívül nem volt semmi, így nem volt, ami elterelje a figyelmem.)

A tanárnő sokszor tett negatív megjegyzést a kiejtésemre, és egyszer, amikor bemutató óra volt, az egész csoport és a bizottság előtt azt a feladatot adta az óra elején, hogy nyelvtörőket olvassak fel. Azt hiszem, ekkor kezdődött a megszólalási parám, amit idén sikerült legyőznöm, hála az online oktatásnak.

Mivel ezt a tanárnőt nagyon nem szerettem, következő évtől jelentkeztem fakultációra, hogy más tanárhoz kerülhessek, így egy héten öt angol órám volt. Az új tanárnő rendes volt, sokat tanultunk, a többiek érettségit is tettek. Nekem eszembe sem jutott, hogy én is képes lennék rá, így meg sem próbáltam.

Az egyetem alatt kb. annyit foglalkoztam az angollal, hogy megnézegettem a vicces videókat, mémeket, amiket a barátaim osztottak meg a közösségi oldalakon, időnként megnéztem felirattal néhány videót a Youtube-on, blogcikkeket próbáltam olvasgatni. Később kölcsönöztem ki angol nyelvkönyveket a könyvtárból, letöltöttem pár applikációt, és hullámokban, időről időre tanulgattam egy kicsit, aztán persze mindig ráhagytam. Azért ezzel a módszerrel is elértem kb. a B1 szintet.

Körülbelül másfél éve vettem elő újra az angolt komolyabban, azzal a szándékkal, hogy megtanuljak beszélni, mivel a nyári görög terepeken külföldiek is részt szoktak venni, és mindig nagyon rossz volt, hogy bár értettem, amit mondanak, nem mertem megszólalni, mert már nem tudtam a nyelvtant, a szókincsem is megkopott, és aggódtam a kiejtésem miatt. El tudod ezt képzelni? Együtt vagy egy jó csapattal,szép helyen izgalmas dolgokat csináltok, és három hétig egy mukkot nem szólsz.

Emellett azért is akartam angolt tanulni, mert a neten rengeteg tudásanyag, webinárium van, ami érdekel, és szerettem volna ezeket érteni, és vágytam arra az érzésre, hogy ha megkérdezik, hogy tudok-e angolul, azt tudjam mondani, hogy persze. Az egyetem miatt is kell az angol, mert a doktorihoz két nyelvvizsga kell, és a tudományos munkához is egyre elengedhetetlenebb az angol ismerete. Mindezek mellett később szeretnék magyar mint idegen nyelv szakos tanár lenni, amihez szükséges lesz a felsőfokú angol nyelvtudás.

Nemrég sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem, úgyhogy már a felsőfokra gyúrok. El sem tudom mondani, milyen jó érzés!

Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+ blogot?

Sajnos nem tudom pontosan, mikor fedeztem fel a blogot, de az biztos, hogy a német nyelvvizsgára készülés során, tehát 2015-ben valószínűleg már olvasó voltam. Emlékszem, össze akartam állítani egy ütemtervet, hogy mit mikor fogok tanulni, mert egy hónapot adtam magamnak a felkészülésre.

A tanuláshoz kerestem tippeket, weboldalokat, applikációkat, anyagokat, könyveket, így találtam meg a blogot. Először a német tudástár fogott meg, aztán feliratkoztam az Öt dolog emailekre, amikben mindig sok érdekes, izgalmas dolog van.

A nyelvtanulási tippeket és segédleteket szeretem a legjobban, de az egyik kurzust is megvettem. A német nyelvvizsga is elsőre sikerült, úgyhogy azóta is sokszor küldözgetem a blogcikkeket nyelvtanuló barátaimnak.

Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?

A podcast hallgatás az egyik kedvencem, bár passzív módon tanulok vele, de három legyet ütök egy csapásra: mivel mindig kutyasétáltatás közben hallgatom, így megvan a séta a kutyával, a hallásértésem is fejlődik, ráadásul izgalmas témákról hallhatok érdekes beszélgetéseket.

Mivel az utazás és a pszichológia érdekel legjobban, így ezekben a témákban töltöttem le végtelen mennyiségű podcast epizódot. Sokszor még a hangulatom is jobb egy-egy epizód után (köszi, Brené Brown!). Nem mellesleg könnyű volt a napi rutinba beépíteni, mert a kutyával úgyis naponta többször le kell menni. Az elején még alig értettem ki egy-két szót az egészből, most meg már ott tartok, hogy a meditálós applikációt is tudom használni, mert már nem kerül erőfeszítésbe, hogy megértsem, amit hallok. 

Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?

Mivel sokat olvasok, a szövegértés szerintem jól megy, és a sok gyakorlásnak hála, a hallásértéssel sincs bajom, aminek kifejezetten örülök, mert tudom, hogy a legtöbb nyelvtanulónak ez az egyik mumus.

A másik erősségem a kitartás és céltudatosság. Valahogy mindig találtam módot arra, hogy a nyelvtanulásra is jusson egy kis idő.

Milyen résszel szenvedtél a legjobban?

Nagyon utáltam szavakat tanulni, és a prepozíciókkal is mindig meggyűlt a bajom. Azt hittem, azokat soha nem fogom tudni megtanulni.

Hogyan lendültél túl rajta?

A szavak tanulása kapcsán sok mindent kipróbáltam, és vegyesen használtam a módszereket.

Az elején, amikor még nem céltudatosan, “csak úgy” tanultam az angolt, naponta kétszer öt percig használtam a Drops nevű applikációt. Aztán amikor már a nyelvvizsgára készülve tanultam, együtt használtam a hagyományos, kétoszlopos szótárfüzetet és a Memrise nevű appot. A szótárfüzetbe a nehéz mondatokhoz mindig írtam példamondatot is, a Memrise-ba pedig készítettem a Bálinttól tanult módszerrel emlékeztető képeket.

Időnként arra is vettem a fáradságot, hogy egy újonnan tanult szót minél hamarabb használjak élesben is, például órán vagy írtam vele mondatokat, esetleg beépítettem a fogalmazásomba.

Zuhanyzás közben mindig megpróbáltam angolul beszélni, ilyenkor próbáltam megjegyezni azokat a szavakat, amik fontosak lettek volna, de nem tudtam angolul, és még elalvás előtt kikerestem őket.

A prepozíciók kapcsán egy idő után elengedtem a görcsöt, hogy mindig jónak kell lennie, aztán ahogy újra és újra előkerült egy-egy kifejezés, idővel ráismertem, és már tudtam. 

Mi motivál téged a nyelvtanulásban? 

A vírushelyzet most eléggé közbeszólt, de nagyon várom azt, hogy amikor megyünk terepre, én is tudjak beszélgetni a többiekkel.

Nagyon jó érzés volt a tanulás során, amikor megálltam, és észrevettem az apró sikereket, felfedeztem a haladás jeleit, hogy ezt eddig nem tudtam volna lefordítani, és most már milyen jól megy, vagy hogy eddig egy szót sem szóltam mások előtt angolul, most meg már több mondatot is el tudok mondani.

Szerintem ez fontos, hogy ne várjuk azt, hogy valamennyi tanulás után rögtön meg tudunk tartani egy tudományos előadást, az elején igenis sikerélmény az is, ha két mondatot magunktól össze tudunk rakni. Szóval, az apró lépéseket is meg kell becsülni, ezekből áll össze végül az egész.

Ráadásul mindig akadt egy társam, aki mellett volt, még az online órák alatt is.

Ha lecsökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled? 

Volt, amikor egész egyszerűen letettem egy kicsit a tanulást. Mivel időnként nagyon intenzíven körbevettem magam a nyelvvel és a tanulással, kellett egy kis szünet, amíg leülepedtek a dolgok, kicsit fellélegeztem.

Sokszor emlékeztettem magam arra is, hogy miért csinálom, mi a célom. Elképzeltem magam, hogy magabiztosan használom a nyelvet. A Bálinttól tanult módszer alapján elkezdtem táblázatban vezetni, hogy naponta mennyit foglalkozom a nyelvvel, és hány óra van még hátra a kitűzött célig. Ez is sokat adott, amikor láttam, hogy már ennyi munkát beletettem, és már csak ennyi van hátra.  

Volt, amikor simán csak ráuntam egy módszerre, egy applikációra, ilyenkor váltottam másra. Az évek során rengeteg applikációt és módszert használtam, de egyszerre mindig csak néhányat, és utólag visszatekintve, minden szakasznak megvoltak a maga eszközei, amiket használtam.

Mi az az egyetlen, egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?

Szerencsés vagyok, mert annyira akartam tudni, hogy ez a vágy mindig hajtott és hajt előre, hogy tanuljak.

Azt hiszem, a tanulás beépítése a napi rutinba sokat segített. Az elején nehéz volt, sokat kísérleteztem, ahhoz is idő kellett, hogy rájöjjek, nem tudok mindig minden készséget gyakorolni egy nap alatt.

A kutyasétáltatás közben való podcast hallgatás könnyen jött. Aztán reggeli közben átnéztem a szavakat, utána még egy kicsit tanultam. Ilyenkor volt  választási lehetőség: írok, olvasok, hallgatok vagy nyelvtanozok. Ha volt órám, akkor azon részt vettem a  megbeszélt időpontban.

Napközben, amikor elfáradtam a munkában, és szünetet akartam tartani, akkor a Memrise-t vettem elő a közösségi oldalak helyett. Ezt nehéz volt meglépni, de megérte. Csak megnyitni és elkezdeni volt nehéz, amikor benne voltam, már jó volt. Elalvás előtt még egy TED videó.

Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?

Tavasszal beiratkoztam egy nyelviskolába, mert több időm volt nyelvet tanulni, és ugrásszerű növekedést akartam, hogy elmehessek végre nyelvvizsgázni. A vírus miatt rögtön az első órám online volt. Egész nap nem tudtam dolgozni, annyira ideges voltam, hogy este nekem mások előtt meg kell szólalnom angolul.

Aztán eljött az óra, a tanár először bemelegítő kérdéseket tett fel mindenkinek, amire néhány mondatban lehetett válaszolni. És akkor ledöbbentem, ahogy hallgattam másokat, hogy istenem, beszélnek, nekik se tökéletes a kiejtésük, még a nyelvtan se hibátlan, és senki nem neveti ki őket. Mikor rám került a sor, elkezdtem beszélni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Sokat segített, hogy csak a monitorhoz kellett beszéljek, hiszen online óra volt, meg azt mantráztam magamban, hogy úgyse ismer itt senki, ha nagyon leégetem magam, akkor többet nem jövök, és kész.

Annyira belejöttem a beszélésbe, hogy észre sem vettem, hogy a kókuszt ugyanúgy kókusznak mondtam, csak valami furcsa, angolos kiejtéssel. 🙂 Nem kifejezetten vicces esemény volt, inkább felszabadító, de jó erre emlékezni. Azóta kerestem beszélgetőpartnereket,  és önként beszélgetek velük, amire nagyon büszke vagyok. És nagyon jó érzés volt, amikor az első alkalom után egyik-másik illető megdicsért, hogy milyen jól beszélek.

Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?

Szerintem nagyon fontos, hogy az elején leszögezzük, miért akarunk nyelvet tanulni, de az, hogy meg akarok tanulni angolul, nem elég, konkrét célunk legyen

A másik fontos dolog az, hogy minden nap foglalkozni kell a nyelvvel, ha csak tizenöt percet, akkor annyit. Különben könnyen abba a hibába esünk, hogy este jövünk rá, hogy ma se tanultunk semmit, na majd holnap kétszer annyit, de ahhoz meg már kedvünk se lesz, inkább bele se kezdünk, és a végén ott vagyunk, hogy nagy terveink voltak, aztán nem lett semmi. Inkább keveset, de azt minden nap.

Bármi más, amit el szeretnél mondani?

Az internet világában már számos lehetőség közül választhatunk, nem csak a tankönyv, szótárfüzet az egyetlen út. Ne félj kísérletezni, és megtalálni a számodra kedves módszert.

Igen, ahhoz, hogy megtanuljunk egy nyelvet, igenis le kell ülni, és bele kell tenni az időt és az energiát, de találhatunk olyan módszereket, amik érdekesek.

Ugrás az oldal tetejére