Kitörés az újrakezdő német szintből – I. rész (Langó Zsófi projektje)

Az Öt év – öt nyelv+ nem csak az én nyelvtanulási kalandjaimról szól. 2015. októberében megismerkedhettetek Zsófival, aki eldöntötte, hogy 2016. május 28-ig megtanul középfokon németül, ebből pedig TELC B2-es nyelvvizsgát fog tenni.

Azt is vállalta, hogy az egész folyamatot dokumentálni fogja, hogy mindannyian végigkövethessük hogy mit is csinál. Magának is bizonyítani szeretne, ám a lelkes olvasói fogadtatás után szerintem nagyon sok embert fog motiválni a kalandja. 

Másfél hónapja tanul németül (újrakezdőként), így eljött az első beszámoló ideje. Át is adom neki a szót.

Zsófi projektjének rövid bemutatója

A kórelőzményem, hogy sosem voltam igazán sikeres az idegen nyelvekben és kezdtem komolyan elhinni, hogy nekem egészen egyszerűen nincs nyelvérzékem.

Ez lett az én gyenge pontom, ha úgy tetszik, amivel két választásom volt: vagy belesüppedek egy kényelmes passzivitásba, vagy dolgozom rajta és változtatok. Az utóbbi mellett döntöttem.

A blogon talált módszerek segítségével kidolgoztam egy tervet, aminek a segítségével egy biztos német nyelvtudás felé igyekszem haladni. Konkrét kitűzött célokkal és állomásokkal mérem a haladásom, amit ha minden jól megy, egy középfokú, német TELC B2-es nyelvvizsga is megkoronáz majd.

A terv

A tervek fontosak és szükségesek, ha valami nagy projektbe vágok bele, mert nagyban hozzásegítenek, hogy a kezdeti lendület után is szem előtt tudjam tartani a célt.

De a legjobb bennük, hogy az elérésük után egy nagy pipával is ki lehet egészíteni őket, ami jót tesz az ember önérzetének és jó okot adnak a vállon veregetésre.

Ideális esetben az én füzetem is pipákkal lenne tele, és olyan kiegészítésekkel, hogy plusz 499 szó, vagy 14 új német beszélgetőtárs, esetleg egy szótárhasználat nélküli 250 oldalas Goethe fordítás…
Kicsit eltúlozva, de hasonlóan nagyok voltak az elvárásaim magammal szemben.

Rá kellett jönnöm, hogy bár eldöntöttem, hogy előkelő helyet szentelek a hétköznapjaimban a nyelvtanulásnak, az élet attól még nem lép hátra meghajolva, megtoldva a szabadidőmet néhány plusz szabad órával, amikor nincs más dolgom, mint elmerülni a német nyelv rejtelmeiben.

El kellett fogadnom, hogy nem jut mindig annyi idő és energia a haladásra és a fejlődésre, amennyit előre elterveztem és hogy ha úgy alakul, tanuljam meg értékelni az eddig elérteket, még ha nem is sikerült minden tökéletesen.

 Az első részcél (2015. december 15-ig)

Tervezett Valós állás
1200 Anki kártya elkészítése 1000 Anki kártya
38 Leicht Deutsch Lernen szókincslecke feldolgozása 28 szókincslecke
Megnézni a Gilmore Girls első három évadját németül Sikeresen teljesítve!
Befejezni a Lazán németül I. és II. részét Lazán németül II. első feléig jutottam
Hetente legalább egyszer beszélgetni egy anyanyelvűvel Nem minden héten, de legtöbbször sikerült teljesíteni

Ezekre vagyok büszke

Kommunikáció

A beszélgetés hozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt időszakban. Őszintén szólva azt hittem, hogy a hátam közepére sem fogom kívánni, és hogy nagyon béna leszek benne. De pont ez az egyik olyan dolog, ami a legnagyobb sikerélményt jelentette.

Nem mondom, hogy nem hibázom sokat, de itt lehet a legjobban belevinni a „tanulásba” azt, aki vagyok. A szavakat vagy leülök és megtanulom, vagy nem, ott nincs kifogás. Egy fordítást vagy helyesen megoldok, vagy nem.

A kommunikáció közben viszont nem a helyesség számít, hanem az érthetőség és az ember. Ha valami nem jut eszembe, akkor megpróbálom elmakogni máshogy, vagy elmutogatni, vagy lerajzolni, vagy elpoénkodni. Nincs tétje és mégis komoly önbizalmat ad. 

Sorozatnézés

A legjobb példája annak, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Ha sokat kell tanulnom a vizsgáimra, a szünetekben beiktatok egy epizódot és máris összekötöm a kellemeset a hasznossal.

Az utóbbi hetekben sokszor csak így fért bele érdemben a német a napjaimba, de arra, hogy fenntartsam a tanulás folyamatát, tökéletes.

És bár tükörfordítónak nem mehetnék el, kihallom szövegből a lényeget és ez az, ami nekem korábban nagyon nehezen ment a „magnós” feladatoknál.

Hozzáállás

Szeretem a németet. Ha elegem van, és úgy érzem, hogy megrekedtem és nem tudok továbblépni, akkor megpróbálom felkutatni magamban azt a részem, ami egyszerűen csak szereti a németet.

Minden elvárás, vagy számonkérés nélkül, egyszerűen csak a nyelv szeretetére koncentrálok és így visszatalálok a kezdetekhez.

Ezeken kell javítanom

Szavak

A szótanulással sajnos még mindig hadilábon állok, bár már egész szépen alakul a kapcsolatunk. Sok hibát elkövettem az elején, amiken szépen lassan javítgatok, de még mindig akadnak nézeteltéréseink.

A fő probléma az, hogy nagyon nehezen magolok. Tudom, hogy többféleképpen is meg lehet kerülni, hogy ne csak magolásból álljon az ismeretlen szavak elsajátítása, de nagyrészt fenék kell hozzá és kész. És nincs mit szépíteni rajta, nekem ezek a dolgok nem mennek könnyen.

Az Anki tipikus bakijait is elkövettem: bepakoltam minden szembejövő kifejezést, a lang-8 (sajnos már nem működik)mondataimat, a javításokat, az olvasott ismeretlen szavakat, a hanganyagok legépelt sorait, és gyönyörűen el is úsztam velük.

Nem tanultam meg őket előre rendesen, gondoltam, hogy majd többször rákattintok, annyi baj legyen. Aztán mikor a gyakorlás idő már több mint 1 órára ugrott, a kedvem ahhoz, hogy megnyissam a programot jelentősen megcsappant.

Ezen sikerült javítani azzal, hogy az Anki Cloze Delete funkcióját használva teljes német mondatokat viszek már csak be, mnemonikát használva először memorizálom őket, majd plusz képekkel és hanganyagokkal felturbózom a szókártyát, amihez viszont sok idő kell.

Ennek ellenére még mindig szívesebben állok neki így, mint hogy percekig csak üljek egy szó felett és próbáljam belevésni a fejembe.

Igyekszem átszokni a reggeli tanulásra, megkönnyíti a napi rutint. Hamar letudni a nehezét, hogy utána már ne azon járjon az agyam, hogy mikor tudom beiktatni azt az egy órát, amit csak a szavakra szánok.

Levélírás

Az utóbbi hónapban egyáltalán nem fogalmaztam, mert úgy éreztem, hogy a szótanulásra nagyobb szükségem van. Ezért el is maradtak a leveleim, amik egyre jobban hiányoznak, úgyhogy azt hiszem itt az ideje, hogy újra visszahozzam napi szintre az írást.

Új dolgok tanulása

Ez szorosan összefügg a szótanulással, de egy kicsit szélesebb körben is igaz. A német már hosszú évek óta kísér(t)i a tanulmányaimat, így a passzív tudásom sokkal nagyobb, mint az aktív.

Ez például a nyelvtannál jön nagyon elő. Tulajdonképpen újdonságot még nem is tanultam, inkább csak ismételtem és élesztgettem a már meglévő ismereteimet.

Úgy érzem, hogy sokkal többet kellene gyakorolnom, igyekszem a következő etapban jóval nagyobb hangsúlyt fektetni az új ismeretek elsajátítására és azok rendszeres gyakorlására.

Görcsösség

Mikor elkezdtem a „német projektet”, teljes erőbedobással ugrottam bele a tanulásba.

Mindent akartam, lehetőleg minél gyorsabban és intenzívebben, a lehető leglátványosabb fejlődéssel. Ez persze csak egy rövid ideig működött, részben azért mert hamar elfáradtam, részben mert a körülmények is nehezedtek.

Szépen lassan felváltotta a lelkesedést a feszültség, hogy miért nem megy úgy, ahogy elképzeltem? Miért nem ragadnak csak úgy rám például a német kifejezések, ha már a csapból is németet folyatok?

Fontos lecke volt elfogadnom, hogy nekem ez a tempóm. Hogy felesleges siettetnem vagy erőltetnem a haladásom, mert azzal csak azt érem el, hogy elvesszen a lényeg és már ne szeressem a nyelvet.

Sokszor követtem már el azt a hibát, hogy kötelességnek éreztem a nyelvtanulást, egy elvárásnak, aminek meg kell felelni.

A mostani projektemmel egy úgy fejezetet nyitottam. Nem kényszerből tanulok, még akkor sem, ha alulteljesítem a tervemet. Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyom magam elkényelmesedni, egészen egyszerűen megpróbálom nem ostorozni magamat azért, ha lassú a tempóm.

Sikerélmények

A legintenzívebb egyértelműen a személyes beszélgetések egy német anyanyelvűvel. Sok félelmemet legyőztem azzal, hogy bele mertem vágni a kommunikációba idegen nyelven, és nagyon büszke vagyok rá, hogy nem vallottam kudarcot.

A másik nagy sikerélmény, az, hogy mióta elkezdtem komolyan foglalkozni a némettel és a különböző módszerekkel, anyukám elkezdett önerőből angolul tanulni.

Ez azért hatalmas lépés, mert korábban neki sem voltak jó élményei a nyelvtanulással kapcsolatban és most már ott tart, hogy nem telik el nap Duolingo nélkül.

El is döntötte, hogy nyugdíj előtt még leteszi az angol nyelvvizsgát. 🙂

Ezeket fogom máshogy csinálni, mert rájöttem, hogy …

  • A szavak tanulását már kizárólag a fenti módszerrel folytatom, és igyekszem a reggeli rutin részévé tenni, mert rájöttem, hogy így sokkal könnyebb teljesíteni a napi adagot.
  • Minden nap leírom, hogy miért tanulok aznap németül. Mert bár az alap motivációm stabil és biztos lábakon áll, a hétköznapi folyamatos lelkesedésen még van mit dolgoznom. Lehet, hogy minden második lapon ugyan az lesz, de nem az a lényeg, hogy minél több különböző dolgot kitaláljak, hanem hogy folyamatosan átérezzem miért is csinálom ezt az egészet.
  • Az LDL leckéket nem csak elalvás előtt hallgatom, (bár úgy a legkényelmesebb), mert rájöttem, hogy sokkal kevésbé veszem komolyan a koncentrálást, és mert sokszor szundi lesz a vége.
  • A nyelvtant többet gyakorlom, mert rájöttem, hogy ösztönösen csak azt tudom helyesen használni beszéd közben, ami mélyen beleivódott a memóriába.
  • Több levelet írok, mert rájöttem, hogy ez is fontos része a fejlődésnek.
  • Pontosabban vezetem a haladásom, mert így precízebben tudom követni hol járok, és komolyabban veszem a napi feladatokat.

A következő részcél

2016. február 15-ig a következő célokat szeretném elérni:

  • 51. szókincsleckéig feldolgozni a Leicht Deutsch Lernen-t  +3, 4, 5 kiegészítő lecke
  • +1200 Anki kártya (összesen 2200)
  • Gilmore Girls 4-6 évadot végignézni
  • Heti 5 rövid fogalmazást megírni
  • 1 könyvet kiolvasni németül
  • Eljutni a Lazán németül 3. könyvnek a végére
  • Hetente egyszer beszélgetni egy anyanyelvűvel
  • Elkezdeni használni a Deutche Welle leckéket

Azt hiszem Zsófinak nincs mi miatt szégyenkezni, hatalmas fejlődést ért el az elmúlt másfél hónapban és nem csak a németben. Nekem évekig tartott rájönni, hogy nem kell magam ostorozni, ha nem úgy haladok, mint ahogy én azt megálmodtam, ő már most tudja ezt. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel fog járni és reméljük, hogy a példája ragadós lesz. Téged motivál a története? 

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak