Májusban a blog olvasói megszavazták, hogy az Öt év – öt nyelv blog utolsó nyelve az orosz legyen. Három hónapot adtam magamnak, hogy egy jó alapszintre eljussak a nyelvből, a három hónap pedig augusztus végén járt le. Egy betegség és egy külföldi út miatt csak most tudtam elkészíteni az összefoglaló cikket és videót. Lássuk!
Megjegyzés: a cikk elég hosszúra sikeredett, akit nem érdekelnek a részletek, az ugorjon a végére, ott található a videó.
A kitűzött orosz célok
Az egész tehát egy 656 emberes szavazással kezdődött, ahol toronymagasan az orosz nyert. Ti eldöntöttétek én pedig felállítottam a pontos a célomat a nyelvvel, amit eképpen fogalmaztam meg:
“Az orosszal is ez a tervem: egészen valószínűsíthető, hogy három hónap alatt nem fogok Tolsztoji magasságokba törni és az is, hogy nem fogok Dosztojevszkij műveiből disszertációt írni. De amint azt az Öt év – öt nyelvtől már megszokhattátok, nem is ez lesz a cél. Sokkal inkább egy masszív alapot szerezni és hozzászoktatni a szürkeállományom az orosz nyelvhez, hogy a későbbiekben még visszatérhessek hozzá.”
Analítikus ember lévén sokkal inkább a számosított, mérhető dolgok híve vagyok, így a fenti prózát a következőképpen próbáltam meg lefordítani a számok nyelvére:
- Végigvenni a Colloquial Russian könyvet
- Megtanulni 3000 orosz mondatot fejből
- Meghallgatni legalább 50 óra audióanyagot oroszból
- Legalább 20 óra beszélgetési gyakorlat
- Beletenni 200 óra tanulást a nyelvbe a három hónap alatt
A célok finomhangolásáról (és arról, hogy nem szégyen őket megváltoztatni, állítgatni), itt olvashatsz.
Az egész követésére egy online dokumentumot használtam, ami teljesen publikus volt, így bárki, bármikor megnézhette, hogy éppen hol tartok a nyelvvel. A dolgoknak úgy adtam/adtunk egy csavart, hogy felszólítottam az Öt év – öt nyelv olvasóit, hogy aki kedvet érez, az csatlakozzon hozzám virtuálisan és tanuljunk együtt három hónapon keresztül.
Ez nem egy verseny volt, sokkal inkább egy kis inspiráló játék. Négyen voltak olyan bátrak, akik jelentkeztek és fényképpel együtt vállalták magukat és orosz céljaikat, róluk itt olvashatsz.
Mit sikerült elérni és mit nem?
Egy hét tanulás után a benyomások abszolút jók voltak és a többek által hangoztatott rettenetes cirill betűk sem tűntek olyan ijesztőnek, hála a memrise kurzusának. Gyorsan beleöltem még pár órát abba, hogy megtanultam gépelni is oroszul, ez jól jön az írásos feladatoknál és az Ankizásnál.
Egy hónap tanulás után, csakúgy, mint a németnél, itt is azonnal beszélgetőpartnerek/mentorok után néztem, hogy utána rögtön el tudjam kezdeni gyakorolni a beszélt nyelvet, hiszen nekem az a legfontosabb. Beszélni meg csak úgy lehet egy új nyelvet, ha az ember gyakorolja. Azt meg legjobb egy másik emberrel.
Több embert/tanárt is kipróbáltam, voltak elég rossz tapasztalataim, végül egy Tatjana nevű hölgynél állapodtam meg, aki gondosan trenírozott és izzasztott, kinevetett, bíztatott, szivatott és beégetett, bátorított, felsegített, néha pedig leoltott. A projekt végéig ő segített. Nézzük sorban, hogy miből mire jutottam:
Végigvenni a Colloquial Russian könyvet
Ezt rögtön ki is húzhatjuk, a harmadik fejezet után vágtam ki a könyvet és szívtam a fogam, hogy miért adtam ki rá 7000 Ft-ot a Bookdepositoryn.
A Colloquial egy remek sorozat, a spanyol és a kínai például kiváló belőle, az oroszt nem sikerült eltalálniuk, legalábbis szerintem. A célok finomhangolásánál már volt róla szó, hogy nem baj, sőt, erény, ha az ember fel tudja ismerni, ha valami rossz, nem működik és van mersze kidobni és valami más után nézni. Ezzel ez történt.
Helyette viszont jött az Assimil Russian, ami egy kiválóan összeállított cucc, 100 pici lecke, amiket gyakorlatilag fél óra alatt meg lehet csinálni. Mivel később kezdtem és a végére ezek a leckék kicsit begorombultak, így nagyjából a könyv feléig jutottam el a tanulmányokkal.
Megtanulni 3000 orosz mondatot fejből
Ahogy azt már tudjuk, szavakat csak bizonyos esetben tanulunk, inkább mondatokat érdemes. Kész mondatokat megtanulni úgy lehet, ha az ember érti azok szerkezetét és a benne lévő szavakat, majd pedig az Anki gondoskodik arról, hogy soha nem is felejtsem el őket.
A mondatokat a különböző könyvekből, weboldalakról, filmekből vettem hozzá, összesen 3045 mondatot írtam bele az Ankiba. Férfiasan bevallom, hogy ezekből nem mind a 3045-öt tanultam meg, úgy nagyjából 80-90%-ot mondanék erre (sajátos rendszerben használom az ankit és a pontos számot nehéz megmondani).
Meghallgatni legalább 50 óra audióanyagot oroszból
Ezt a részt jócskán sikerült megugranom, 94 óra hallgatást tettem bele a nyelvbe. Ez nem csak a nyelvtanító anyagokat és podcastokat jelenti, de a filmeket és sorozatokat is ide számoltam.
Amint azt már tudjuk, hallgatni arany, és gyakorlatilag bárhol, bármikor lehet csinálni. A hallgatás nagy segítségemre volt abban, hogy képes legyek a lehető legtöbb időt a tanulásba fektetni.
És hogy mit hallgattam? Főleg az Assimil leckéit, Tatjana monológjait, a russianpod101.com leckéit, valamint a kedvenc sorozataim vonatkozó részeit (például a Transformers: Prime-ot), tehát nagyjából egyensúlyban volt a „tanulás” és a „szövegértési feladat”.
Legalább 20 óra beszélgetési gyakorlat
Ahogy ezt már írtam, ebből 24 óra lett. Természetesen ez a legnehezebb része az egésznek. Mikor először kell megszólalni egy új nyelven, az ember úgy érzi magát, mintha meztelen lenne és nem tudja, hogy a két kezével most melyik testrészét takarja.
Az évek alatt persze felszedtem némi rutint, de borzasztó nehéz elismerni minden egyes alkalommal, hogy az ember nem, vagy alig tud valamit egy új nyelven és lépten nyomon megakad, nyökög, izzad és kinevetik.
Bizony, utóbbiban is volt részem, mikor például az egyik beszélgetőpartnerem mosolyogva megjegyezte, hogy „úgy beszélek, mint a Google Translate„. Biztosan viccnek szánta és természetesen nem esik jól, de nyilván igaza is volt. Tény, hogy úgy beszéltem, sőt, még mindig úgy beszélek. De miért ne beszélnék úgy?
Azért vagyok ott vele, hogy gyakoroljam és ne beszéljek úgy. Ahhoz pedig zilliárdnyi hibát kell elkövetnem, hogy tudjam, hogy mi a jó és hogy kell valóban mondani. Egyszerűen át kell lendülni a szégyenünkön és azon, hogy kinevetnek. Ki fognak nevetni. Mindig. Ha nem a következő ember, akkor az az utáni.
Azért kell a mostani alkalmat kihasználni, hogy a legközelebbinél már kevésbé nevessenek ki. Le kell adni az egónkat, és ez bizony nem könnyű, de megéri. 🙂
Beletenni 200 óra tanulást a nyelvbe a három hónap alatt
Ezt a célt utólag írtam bele a projektbe, mintegy nehezítésként. A konkrétan kitűzött 200 órás cél volt, ami „vonzott” a cél fel, hogy „már csak x és y óra van vissza addig” és tolni kell bele. Tehát a felállított cél volt az, amit eszközként használtam a motiválásra.
Akik olvassák már egy ideje a blogot tudják, hogy nem vagyok az az unatkozós fajta, természetesen én is dolgozom, szocializálódok, nyáron szeretem néha a hasamat süttetni a Balatonon, kiváló söröket kóstolgatva, emellett elég intenzíven edzettem is, hiszen idén már másodszorra csináltam meg az Ironmant, így ahogy azt a 3 hónap elején is írtam, az egyik legnagyobb kihívásnak az tűnt, hogy a 200 órát hogyan fogom belepasszírozni a három hónapba.
Ahogy az a táblázatból látszik, ezt nem teljesen értem el (pár óra hiányzott), de igazából azt hiszem, nincs mire panaszkodni. Egy kis időmenedzsmenttel és egy kis akarattal azért meg lehetett oldani a dolgot.
A jelenlegi orosz szintem
Úgy érzem, hogy egy egész jó alapfokot megütök, képes vagyok hétköznapi szituációkat kezelni, ha lassan beszélnek hozzám, akkor nagyjából megértem, hogy miről van szó (persze nem sejtbiológia és űrkutatás témakörben) és ami a legfontosabb: úgy érzem, hogy elértem arra a platformra, ahonnan később tovább tudok majd ugrani.
A kedvenc képregényeimmel például már elboldogulok szótárral, úgy ahogy ki is tudom fejezni magam, de a Háború és békéről még nem fogok vitatkozni füstös moszkvai egyetemi klubbokban.
Az alábbi videó úgy nagyjából ad egy támpontot a szintemről (elvileg a magyar felirat automatikusan rákerül, ha nem, akkor a lejátszó alsó részén, a kis négyzettel lehet bekapcsolni):
Amint az látszik, messze van a tökéletestől a szintem, de nem is ez volt a célom. A mondandómat igyekszem megfogalmazni azokból a szavakból és struktúrákból, amiket tudok, nem pedig azokkal erőlködni, amikről fogalmam sincs.
Ez az egyik legjobb trükk a folyékonyságra (részletek később). A kiejtésemen is lenne mit csiszolni, de azt hiszem egészen érthető a dolog. Persze ismétlem magam, egészen biztos vagyok benne, hogy vannak benne hibák, de igazából ez nem zavar. Lesz még bőven időm ezt feljebb tuningolni.
Hogyan tovább?
Az orosz egy érdekes, gazdag és szép nyelv, ami rendkívül komplex. Természetesen ennyi idő alatt csak bele tudtam tekinteni, de igyekeztem kihozni a 200 órából a maximumot.
Hogy mi következik most? Az oroszt parkolópályára teszem és új kalandok után nézek. Hogy mi lesz az, az jövő hétfőn fog kiderülni. 🙂 Egyszerűen túl sok mindennel szeretnék foglalkozni, de egyszerre csak egy dologra tudok figyelni és koncentrálni, ezért be kell osztanom a dolgokat és bármennyire is szívfájdalom, az orosz tanulásom most itt megáll.
És hogy aggódom-e az miatt, hogy elfelejtem? Egy szóval: nem. Mivel három hónapos ráfutással az ember elég gyorsan felejt, így nem lehetnek hiú ábrándjaim, ám a jó hír az, hogy ez nem is érdekel.
Ha kell, ha szükségem van rám, akkor pár hét alatt vissza tudom magam ugyanarra a szintre tornázni (ezt már tapasztalatból tudom), így egyelőre nem aggódom, hogy mi lesz a „nyelveimmel”. Ez egy olyan harc, amit az ember ép ésszel úgysem nyerhet meg.
Addig is: a hét hátralévő részében két cikk lesz még orosz témában: az egyikben az orosz nyár projektben résztvevő négy ember mondja el, hogy mennyit sikerült haladniuk a nyelvvel, a másik cikkben pedig összeszedem azokat az anyagokat, amiket én személy szerint használtam és bátran merek ajánlani a tanuláshoz.
Ha tetszett a cikk és a videó, oszd meg másokkal, ha pedig véleményed, javaslatod, ötleted van, oszd meg velünk lent a hozzászólásokban! Addig is jó tanulást!
