Az Öt év – öt nyelv blogon már rengeteg szó esett a passzív nyelvtanulásról (mikor az ember csak érti, de használni nem igazán tudja a nyelvet), de rá kell jönnünk, hogy ez csak az egyik fele az egyenletnek. A legtöbb embernek ugye azzal van gondja, hogy hogyan szólaljon meg az új nyelven, mert ugye „félek, hogy hülyeséget mondok”, „nem ismerek elég szót”, „nem nyílik ki a szám”, és a hasonlók.
Mind teljesen érthető ok, azonban attól még nem fogunk tudni egy nyelvet, ha kifogásokat gyártunk és nem megoldásokat keresünk. Anno, mikor az Öt év – öt nyelv projekt elkezdődött, a spanyol volt az első nyelv, amibe belevetettem magam – egy teljes évig tanultam az _input módszerrel, aminek köszönhetően egészen magabiztos szintre értem – a megértésben. De beszélni nem igazán tudtam. Aztán hagytam is a dolgot és átváltottam egy picit a kínaira, majd a németre, majd egy tavaly nyári barcelonai utazás során úgy felbátorodtam, hogy úgy döntöttem: idén pontot teszek az ügy végére, és átfordítom a passzív tudásom aktívba. Méghozzá záros határidőn belül.
Miről is van szó?
Aki olvasta ezt az írást, az tudja már, hogy egy nem egészen hagyományos módszert választottam a dolog lefolytatására: időt, energiát és pénzt nem kímélve, vettem (vagyis vettünk egy cimborámmal) egy vonatbérletet, ami egész Európában érvényes és kivonatoztunk Spanyolországig, amit aztán jól körbeutaztunk 3 hét alatt.
Dávid cimborám nem tud spanyolul, így szerencsére nekem kellett minden helyzetet megoldani – ami fejlődés szempontból elmondhatatlanul jó volt. Ismételni önmagam nem akarom, az egésznek számomra annyi volt a lényege és tanulsága, hogy:
- Nem szabad tökölődni, meg „várni, amíg elég jól nem tudok” – egyszerűen bele kell ugrani a mélyvízbe, mert akkor aztán tuti, hogy megtanul úszni az ember.
- Folyamatosan figyelni kell a visszajelzéseket: teljesen rendben van, ha hibázunk, sőt, kell is, de utána ki kell deríteni, hogy mi volt az oka, és hogy hogyan lehet helyesen mondani – mert csak így lehet fejlődni. Ha csak beszélsz a nagyvilágba és nem figyelsz a visszajelzésekre, akkor nem fog változni a szinted.
Hogy énmeddig jutottam? A döntést meghagyom a t. nagyérdeműnek – kis technikai és egyéb magánéleti malőrök miatt (mindenkinek van valami kifogása, ugye?) most készült el az összefoglaló videó, mely itt tekinthető meg:
(A vágásért köszönet Zolinak – a feliratot pedig a lejátszó alján lévő kis négyzetnél lehet ki/be kapcsolni.)
Ezennel a spanyolt ünnepélyesen le is zárnám, az aktív fejlesztésre nem fogok figyelni, hiszen rengeteg dolog van még az Öt év – öt nyelv háza táján, ami szintén figyelmet igényel. Mindazonáltal úgy érzem, hogy elértem egy egészen jó szintet – és hogy hagyom-e elkallódni, mint a németet? Nemsokára ez is ki fog derülni!
A német videónál ez a spanyol, véleményem szerint, mérföldekkel jobban sikerült, noha még mindig pokolian taszítom a kamerát, azért a végére már egészen belejöttem – érdekes megnézni, hogy az elején mennyire nem használtam ki a testbeszédben lévő lehetőségeket, míg a végére már Freddy Kruegerként hadonászok és gesztikulálok és néha még egy nevetés is becsúszik. Kemény dolog ez a kamera, de ez is olyan, mint bármi más: ha nem megy, erőltetni kell, aztán majd egyre jobb lesz. Ez persze a nyelvtanulásra is vonatkozik! 🙂
Hölgyeim és uraim, rohamléptekkel haladunk a világvége felé, ha azonban jövő hét pénteken érdeklődés hiányában mégis elmaradna a dolog, akkor azért jövőre is várok mindenkit szeretettel vissza. Meg még előbb is – mert természetesen rengeteg minden van a kalapban!
Addig is: nem elfelejteni ma is tenni legalább egy kicsit annak érdekében, hogy fejlődj az adott nyelven! Ha pedig véleményed van, javasolnál valamit, kiröhögnél, beszólnál, megosztanál valamit, akkor azt tedd meg egy picit lejjebb a kommentekben!
