Az Öt év – öt nyelv+ követői tudják, éppen a német nyelv rejtelmeiben merültem el. Jelenleg a C1-es, felsőfokra készülök nagy erőkkel: az univerzum megoldotta a nagy kérdést és találtam egy csodálatos tanárt, aki segít felkészülnöm. Nem volt egyszerű menet rátalálni Eszterre – ímhol a hiteles történet.

A közösség ereje

A legutóbbi összefoglalóban ott tartottam, hogy teljesen el voltam keseredve: 8 némettanárt kerestem meg (ajánlások alapján), hogy tudnának-e segíteni a felsőfokúra való készülésben, ám egyik sem tudott vállalni, különböző okoknál fogva.

Ekkor egy felhívást intéztem a blog olvasóihoz, hogy ha ismernek ilyen tanárt, akkor legyenek szívesek összehozni vele. Jött is jó pár ajánlás, és egy csomó oda-vissza után Molnár László által ajánlott Eszter mellett döntöttem.

Eredetileg az ECL nyelvvizsgát céloztam meg, és olyan tanárt kerestem, akinek ezzel van tapasztalata – Eszternek nem volt még ECL-es diákja, de annyira szimpatikus és magabiztos volt, hogy úgy döntöttem: ő lesz az, akire rábízom magam.

Már az első próbaórán azonnal a fellegekbe rúgta vissza a motivációmat, újra rátaláltam a tanulás élvezetére és hazafele alig vártam, hogy elkezdjek terveket szőni a haladásomra. Azt hiszem, hogy egy tanár igazi feladata ez: hogy úton tartsa a diákot, hogy motiválja és rámutasson, hogy igenis képes valamit megcsinálni. 

Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki tanárt ajánlott!

Körvonalazódó célok

Az egész felsőfokú projektet 2014. március 20-án indítottam el, az eredeti tervem szerint 2014. december 20-ig tanultam volna aktívan, eddigre szerettem volna elérni a C1-es szintet.

Mivel pontosan azt sem tudtam, hogyan adjak ennek keretet, egy csomó minden elhúzódott, az én lelkesedésem is alábbhagyott (amit aztán Eszter helyreállított), de végre elhatároztam magam. Megtoldom az egész projektet 3 hónappal – így 2015. március 20-ig szeretném elérni a felsőfokú szintet, amelyet egy nyelvvizsgával akarok igazolni.

A múltkor már szinte biztosra vettem, hogy az ECL nyelvvizsgára fogok menni, de egy kicsit alaposabban utánanézve rájöttem, hogy mégsem itt fogom megmérettetni magamat. Elsősorban tudást szeretnék szerezni és kiválasztani a nekem legmegfelelőbb vizsgát – mert igenis sok különbség van közöttük. Jelenleg is nézegetem és méregetem, hogy mi lesz ez – ide pedig pont passzol a kedvenc Abraham Lincoln idézetem:

Ha hat órám van egy fa kivágására, akkor az első négyet biztos, hogy a fejszém élezésével töltöm.

A felkészülés kezdete

Eszterrel egy helyzetfelmérés után (erős B2-es szintet mond, ám a szókincsemet jócskán bővítenem kell) máris talicskányi anyaggal látott el, amikből tanulhatok. Hat könyv (és még várok párat), regények, számtalan hanganyag és próbavizsga, plusz német kultúra – lesz miből válogatni! A baj, hogy ebből gyakorlatilag minden kell. 🙂 De már legalább látom, hogy mennyi mindent kell megtanulnom és Eszter pedig irányt fog mutatni, hogy mi a következő lépés.

Most, hogy egy kicsit tisztábban látok, kell megint egy szabad fél délután, hogy rendszerezni és ütemezni tudjak mindent, hogy ne csak úgy össze-vissza kapjak bele dolgokba.

Hirtelen ennyi, úgy érzem, sínen vannak a dolgok. Már csak neki kell feküdni keményen a tanulásnak. 🙂

A projekt itt tudod lépésenként végigkövetni: