Hölgyeim és uraim, nagy nap a mai, hiszen az Öt év – öt nyelv kalandtúra 4. szülinapjához ért, a cikkben áttekintjük az elmúlt év legfontosabb eseményeit, írásait, kardinális videóit, megnézzük, hogy mi zajlott le az Öt év hátterében, illetőleg arra is ránézünk, hogy mi fog történni az utolsó évben. És vajon mi lesz az ötödik nyelv?
Angol
Meglehetősen sok előkészület után sikerült leszervezni egy ausztrál hölggyel egy interjút, melyben nem csak az ausztrál kultúráról és nyelvről tudhat meg a t. olvasó érdekes dolgokat, ellenben az is bebizonyosodik, hogy Bálint tényleg beszél angolul, méghozzá folyékonyan és többek egybehangzó véleménye szerint meggyőző ausztrál akcentussal és szókinccsel.
Az angolom fejlesztése tehát már rég nem prioritás, a mindennapi életben is használom eleget, ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Igaz, pont a videó kapcsán vettem észre saját magamon, hogy mióta hazajöttem Ausztráliából, azóta némileg megkopott a dolog – legalábbis az akkori szinthez képest. Sebaj, én tökéletesen meg vagyok vele elégedve, szóval itt be is vések magamnak egy piros pontot.
Spanyol
Szívem csücske. Egyszerűen nem tudok betelni a nyelv szépségével – csak éppen meglehetősen passzív tudással rendelkeztem, ami szép és jó, csak nekem nem elég. Szeretnék mind az öt nyelven tudni kommunikálni. Mivel mindig is a radikális megoldások híve voltam, nem sokat lacafacáztam és egy huszáros vágással beruháztam egy európai vonatbérletbe, és Dávid barátommal, valamint hű hátizsákjainkkal nyáron nyakunkba vettük Spanyolországot. Mivel Dávid a „kérek egy sört”-ön kívül nem sokat beszél spanyolul, így a három hét alatt meglehetősen sok alkalmam volt azt használni és gyúrni, így az értékelő videóból az is kiderül, hogy szerintem elértem egy egészen jó szintet, valamint az is, hogy lehetséges pár hét/hónap alatt a passzív tudást aktívba fordítani.
Német
A passzív-aktív viszonyát egy újabb gyakorlati példán keresztül szeretném letesztelni. Mivel a két évvel ezelőtt tanult németem már erősen elrejtőzött az elmém egy sötét bugyrába, ezért 18 nappal ezelőtt arra vállalkoztam, hogy újabb 3 hónap szánok arra, hogy felelevenítsem a tudást, mi több megfejeljem azzal, hogy elérek egy folyékony szintet, gyakorlatig megint a nulláról kezdve (beszámoló hamarosan). Mielőtt felhördülne a t. közösség, a folyékony szintet én a következőképpen definiálom:
„Képes vagyok anyanyelvűekkel egy kocsmai beszélgetésben érdemben részt venni, úgy, hogy hozzám is szóljanak és ne csak szemlesütve legyintsenek, mikor megpróbálok mondani valamit”.
Azt hiszem, ezt a fajta definíció jól mutatna a Nemzeti alaptantervben is. Hogy izgalmasabb legyen a dolog, a 90 nap végén (április 3) irány Berlin, ahol élőben fogom keresztre feszíteni magam, ami pedig videóban is lesz dokumentálva – lássuk, mennyire hatékonyak az Öt év módszerei!
Kínai
Férfiasan megmondva, az elmúlt évben nem nagyon foglalkoztam a dologgal. De ami késik, nem múlik. Van még meglepetés a kalapban.
Értékelősdi
Alapvetően egészen meg vagyok elégedve az elmúlt évvel, persze, mindig lehetne többet, jobbat, satöbbit, de ne legyünk telhetetlenek. Kifogásom persze nekem is van arra, hogy miért nem tettem meg többet, azonban ez senkit nem érdekel. Mindenkinek megvan a saját maga hasfájása. Ehelyett inkább arra koncentrálok, ami jól ment, valamint az előttem álló feladatokra.
Pillanatnyilag a futó német projekt a legfontosabb – ha törik, ha szakad, április 7-én lezáródik a 90 napos kísérlet, utána minden kiderül.
Egy dolgot szeretnék még megemlíteni: a blog indulásakor csak a saját haladásom dokumentálására volt fenntartva, de ahogy teltek az évek, egyre több kérdéssel kerestetek meg, amit botcsinálta kontárként igyekeztem valamilyen formában megválaszolni – a blog tehát átalakult egy szuper nyelvtanulási közösségé, ahol mindenki segít a másiknak, az olvasók is jó viszonyt alakítanak ki egymással. Erről a blog indításakor még reménykedni sem mertem!
Az Öt év – öt nyelv tehát számomra már mást jelent, mint a kezdet kezdetén: nem csak a saját haladásom fontos, hanem az is, hogy mások is okulhassanak a hibáimból és profitálhassanak a tapasztalatimból. Ez meglehetősen sok időt és energiát vesz igénybe, de egyáltalán nem bánom, sőt! Jó szamaritánus módjára mindenkinek igyekszem személyesen válaszolni, azonban a blog meglehetősen kinőtte már önmagát, havonta több mint 8000-en olvassátok, így néha (elég) sok időbe telik, míg mindenkinek vissza tudok írni.
Igyekszem, és előre is köszönöm mindenkinek a figyelmet. Ahogy a minap már Facebookon is megállapítottam, az Öt év – öt nyelv olvasói nem csak a legszebbek, legokosabbak, de a legjobb fejek is. Köszönet tehát ezért, igyekszem ezt a jövőben is megszolgálni, aki pedig leküzdhetetlen vágyat érez a hálálkodás kifejezésére, még mindig küldhet sört a szerkesztőség címére (bajor és cseh kivonatok előnyben).
Mi történt még?
A háttérben (értsd, ami nem látszik a blogon) rengeteg dolog zajlik le, nap mint nap.
Az aktív nyelvtanulásom mellett naponta 1-2 órát mindig foglalkozom az Öt évvel valamilyen formában: programozgatom, hogy gyorsabban fusson, a háttérben cibálom a szervert, a Facebookon naponta osztom az észt (a tavalyi célt (1000 követő) jócskán felülteljesítve, már majdnem 1500-an vagyunk. Csatlakozz te is!).
Aztán képeket keresgetek, mindent elolvasok a nyelvtanulás témakörben, falom a könyveket, új módszerekkel próbálkozom, technikai dolgokat finomítgatok, levlistát szerkesztek (Láttad már? Az Öt év legbelsőbb szektája, csak olyanoknak, akik valóban haladni akarnak. Ha nem vagy még feliratkozva, akkor ezt a jobb oldalon teheted meg!), kommentekre válaszolgatok, házassági megkereséseket utasítok vissza a női olvasóközösség legnagyobb szívfájdalmára, új kapcsolatokat építek ki (Angol nyelvtanulás, My English Teacher, LingWing, Nyelvparádé, Használd a nyelved, sőt, még az októberi Családi Lapban is szerepelt a blog).
Üres perceimben (teljes képzavar) szógyakoriság-listákat kalapálok, emailekre válaszolgatok és folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hogyan tudna a blog, a szemlélet, a nyelvtanulás szeretete még több emberhez eljutni. Ez utóbbiban te/ti tudtok a legtöbbet segíteni. 😉
Ezenkívül van még két szupertitkos dolog, ezekről csak annyit árulhatok el jelenleg, hogy az elsőről egy hónapon belül fog fellebbenni a fátyol, a másodikról pedig áprilisban, a német projekt után. Lehet találgatni!
Házi kedvencünk, a memóriabajnok Anki program, amivel az életben soha többet nem felejtesz el semmit (na jó, 95%-kát). A négy év alatt ez az egyik legnépszerűbb írás – a másik pedig az, hogy hogyan is lehet fenntartani a már megszerzett nyelvtudást, a lehető legkisebb erőfeszítéssel.
Másik új rovatunk a vendégposztok megjelenése: itt nem én, hanem a bloghoz közelálló, vagy valamilyen formában érintett személy ír valami velősebbet.
Elsőként Attila barátommal olvashattatok egy interjút (akit szintén a blogon keresztül ismerhettem meg), aki szintén a radikális módszerek elkötelezettje: úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb spanyoltudásának fejlesztésére, ha felpattan a bringájára és leteker Mexikóvárosból Guatemalába, közben pedig magára cibálva a valós, használt nyelvet. Személyes hősömmé vált.
Másodikszámú versenyzőnk Papp Norbi, aki hatalmas siker sztorit írt abból, hogy hogyan hódította meg az angol nyelv bástyáit – erre olvashatjátok.
Nem tartozik szorosan a témához, azonban nekem mindenképpen sokat jelent, valamint némileg párhuzamba is lehet állítani a nyelvtanulással, hogy júliusban sikerült teljesítenem az emberi erőpróbák egyik legkeményebbjét, az ironmant. Sokat tanultam közben a motivációról, kitartásról, elkötelezettségről, barátságokról, technikáról, amiből rengeteget profitáltam mind emberileg, mind „hozzáállásilag”.
Fontos még a két hete közzétett első Öt év kérdőív, amiben a t. nagyközönséget interjúvoltam meg arról, hogy mit szeretnének látni a blogon, milyen nyelvtanulási nehézségek a leggyakoribbak, mivel érdemes behatóbban foglalkozni majd valamilyen formában.
A kérdőívet majdnem négyszázan töltöttétek ki, amiért meleg kézfogásokat és ropogós köszönömöket fogok kiosztani az első Öt év – öt nyelv találkozón. A kiértékelés jelenleg is zajlik, a jövő hét elején pedig egy cikk formájában össze is foglalom majd a tanulságokat.
Hogyan tovább?
A folyamatos fejlesztésnek már most kézzelfogható eredményei vannak: elsősorban az, hogy szövetkeztünk a legjobb külföldi élettel foglalkozó magyar bloggal, a Nők Külföldönnel (hímnemű olvasóink is bátran kattintsanak a linkre, nem harap!).
Nagyon sokan azért tanulnak nyelvet, hogy azzal külföldön vállaljanak munkát, azonban ez a dolog nem is olyan egyszerű. Én is éltem külföldön és ha Petra blogja már akkor létezett volna, bizony sok mindenben megkönnyítette volna a kiköltözésemet, kinti életemet, beilleszkedésemet.
Petrával a szövetség jegyében remek dolgokat kezdtünk el főzni a boszorkánykonyhában és ahogy már említettem, erről egy hónapon belül le is rántjuk a leplet. Annyit megsúghatok, hogy ha minden igaz, akkor sokkal gyorsabban, jobban és hatékonyabban fogunk tudni segíteni mindenkinek, aki célirányosan szeretne nyelvet tanulni.
Ezenkívül, ahogy már fent is írtam, folyamatosan azon dolgozok, hogy még jobban, még többet tudjak megosztani a közösséggel. Sajna a nap csak 24 órából áll, valamint galád módon olyan dolgok veszik el az Öt évtől az időm, mint holmi munka, de az érdeklődők kedvéért megnyugtatásul közlöm, hogy az alvásról már majdnem teljesen leszoktam (vagy legalábbis átalakítottam).
És hogy mi lesz az ötödik nyelv? Azt sajnos egyelőre nem árulhatom el, mindenesetre a kíváncsiságot enyhítendő, annyit mondhatok, hogy két hónap múlva fog mindenre fény derülni. Addig lehet találgatni. 🙂
Rólatok, nektek, tőletek
Itt a végén pedig újra szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem MINDENKINEK a figyelmet, a rengeteg jó szót, hozzászólást, emailt, söröket, bíztatást, támogatást, ötleteket és még sok minden mást. A számok tükrében a következőképpen alakult a blog élete: az elmúlt egy évben 60722 ember kereste fel a blogot, ebből az utolsó egy hónapban 8084 volt – a növekedés annak köszönhető, hogy több időm volt cikket írni és dokumentálni a történéseket. Havonta ez átlagosan 5060 embert jelent, míg ez a 2011-es évben még csak 2784 ember volt, tehát majdnem megduplázódott!
Szemem könnybe lábad, lehelet megszakad, hang bennreked – azt hiszem újra elmondhatom, hogy érdemes csinálni és folytatni mind a tanulást, mind a blogot. Hogy is lehetne másképp, mikor ilyeneket írtok, nap mint nap:
Szuper inspiráció a blog, gyakran ajánlom is tovább ismerőseimnek, ha nyelvtanulásról van szó. Köszi, hogy írod! 🙂
u.i.: Ha már a túlélésük rajtam múlt, bébikoala-simogatót mikor nyitsz? :))Köszi! Amióta a Blogodat olvasom (használom) egész szép rend lett a fejemben. 🙂
Nem érzem azt , hogy hiába tanulok. Lett önbizalmam és kitartásom. Nagyon használható a blog! Még egyszer KÖSZI!Jó lenne, ha az 5 év után a blog nem állna le, hanem írnád tovább. Szerintem aki eddig követte, az utána is szeretné tudni, hogyan alakul a történeted a nyelvekkel.
Ha te nem vagy, sose gyűjtök magamban össze annyi motivációt, hogy nekiálljak az angolnak egyedül. A bemutatott módszereknek hála remekül megy, már lassan négy hónapja minden nap több órát szánok rá és imádom minden percét!
Köszönöm, hogy csinálod, reményt ad:)
Egyetlen problémám a bloggal, hogy nincs cím megadva, így nem tudom hova küldeni a hálálkodó söröket.
Ezeket akár én is írhatnám magamnak, de nem, ezeket valóban ti követtétek el. (Na jó, az egyik én voltam. Na, melyik?)
Természetesen van még sok más, ám ezeket majd a kérdőív elemzésében fogjuk jobban boncolgatni. És hogy mi lesz az Öt év – öt nyelvvel 2014. január 25. után? Megszűnik? Folytatódik? Törlődik az internetről? Szektát alapít? Amíg kiderül, addig is köszi a figyelmet, jó tanulást, jó hétvégét, rock ‘n' roll! Jövő héttől itt folytatjuk!
